Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A Budapest Sportcsarnok újjáépítéséről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BARÁTH ETELE, az MSZP
2872 még a mai napon méltó módon hozzá is já rulhat. Ehhez kérem tehát ezúton tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Baráth Etele képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képvis előcsoportjából; őt követi majd Fenyvesi Máté képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. BARÁTH ETELE , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Öt fő pontba n szeretném összefoglalni az ügyön talán kicsit túltekintő vagy azon túlmutató véleményemet, esetleg javaslataimat. Az egyik ugyanaz általános része, amelyről a miniszter úr is szólt, nevezetesen: bizonyos helyzetekben igenis lehet politikai konszenzust te remteni. Számomra egyébként, hadd mondjam el, sokkal szimpatikusabb volna, ha kevesebb lenne a komoly káreset, tragédia, katasztrófa ezekben az együttműködési helyzetekben, sokkal több volna a jövőt nyitó, a jövő érdekében történő együttműködés a parlament en belül. A BS újjáépítésének történetéhez csatlakozóan hadd mondjam - itt ül velem szemben Lezsák képviselő úr is , hogy azt gondolom, az elmúlt időszak egyik legnehezebb periódusát a Tisza árvize kapcsán éltük meg. Nagyon fontosnak és jónak tartanám, ha a Tisza térségének rehabilitációjával kapcsolatos parlamenti munka is hasonlóan jó mederben folyhatna, mint ahogy a BStörvénnyel kapcsolatos előkészítés is folyt. Azt hiszem, jó lenne, ha a parlament a jövőben az összes ilyen nagy ügyben, amelyek választ ási cikluson átnyúló, jelentős feladatot határoznak meg, kidolgozná azt az eljárási mechanizmust, amely ezt nem különlegessé, hanem normálissá tenné a parlamenti képviselők számára; nevezetesen: az egyegy ilyen nagy program végrehajtásában történő együttm űködést, elkerülendő a Nemzeti Színházzal, a metrókkal, az autópályákkal és más nagyberuházásokkal kapcsolatos problémákat, akadályokat. A második tétel konkrét, és a BSről szól. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a BS egy szovjet terv egyfajta adaptációját jelentette; amikor épült, nagyon sok építési szabályzat alóli felmentést kellett adni, és nagy politikai, központi kormányzati és politikai szándék vezérelte a megépítését. Az elmúlt húsz évben - szép lassan egyébként - lehántódott róla ez a máz, és azt k ell mondani, hogy nemcsak a budapestiek, hanem az ország lakosai számára is egy szórakoztató, sport, kulturális, kereskedelmi központtá vált. Ezért az a veszteség, amely az égésből következett, tulajdonképpen nemcsak abban mérhető, ami konkrétan az épüle t megsemmisülését jelenti bizonyos szerkezeti elemek megmaradása mellett, hanem igazán az a veszteség, amelyet ez mint társadalmi szervező központ játszott a magyar sport és a magyar kultúra életében. Ez forintokban kifejezhetetlen, de mindenképpen nagyon fontos indok arra, miért is kell egy újjáépítésnél ugyanilyen társadalmi mozgalmat keletkeztetni. Ezt azért is szerettem volna elmondani, mert az újjáépítésnél arra mindenképpen figyelemmel kellene lenni, hogy az elmúlt évtizedekben megváltozott társadalmi elvárás egy ilyen létesítménnyel szemben másfajta normákat, másfajta létesítmények megteremtését tűzheti ki célul. Nagyon sok komoly elemzés is készült arról, hogy ennek a sportcsarnoknak az újjáépítése mennyiben maradhat a régi, mennyiben lehet új, milye n tőkéből lehet megcsinálni. Azt gondolom, ezek az alapos elemzések olyan megoldáshoz vezethetnek, amely azért valószínűleg bővíteni fogja ennek a sportcsarnoknak a belső funkcióit, befogadóképességét is, hiszen valószínű, hogy a mai világban már nem egysz erű állami nagyberuházásról van szó, hanem helyes volna, ha olyan nyereségtermelő létesítményről lenne szó, amelyben a privát tőke is megjelenik.
