Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
2722 a z állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló T/2366. számú, a jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, valamint a lakástakarékpén ztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról szóló T/2537. számú, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló T/2523. számú, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés el nöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló T/2593. számú, a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló T/2478. számú, az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak at fenyegető kockázatok kezelésével és egyéb kockázatkezelési kérdésekkel kapcsolatos egyes kormányzati feladatokról szóló H/2436. számú előterjesztések általános vitáját. (14.40) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Áder János) : Most pedig a napirend utáni hozzászólások következnek. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, FideszMagyar Polgári Párt. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezései alapján 5 perces időkeretben. DR. VA RGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A FideszMagyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólok arról az ügyről, hogy az áprilisban közzétett statisztikák szerint az elmúlt időszakban Magyarországon 25 százalékkal csökken t az öngyilkosok száma. Ez örvendetes hír egyrészt azért, mert az élet- és haláltusában vergődők többsége, mára legalábbis, az életet választja, továbbá népességünk súlyos csökkenésében minden emberre szükségünk van. Hazánk ebben az évszázadban sajnos az ö ngyilkosok tragikus listáján mindig az első tíz között volt, a Szovjetunió megszállása és a Magyar Kommunista Párt diktatúrája alatt azonban közel másfél évtizeden át a szomorú első helyre kerültünk. Az öngyilkosság általános okai között a fizikai és a lel ki válság, a munkanélküliség, a nélkülözés szerepel; ehhez hozzájárul az elnyomásban, legyen az fasizmus vagy kommunizmus, hogy az emberi jogok gyakorlatát meggátolják, lehetetlenné teszik. Elhangzott Bécsben, az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványának nagy v ilágkonferenciáján, hogy az emberi jogok gyakorlatának megtiltása rettenetes nagy kárt okoz az ember egyéniségében, az idegeiben, s természetesen a jellemében. Szeretnék az általános okokon kívül az okok között megemlíteni egy olyant, amely ritkán hangzott el, különösen nem olyan személytől, aki, úgy érzem, abban az időben hivatalosan elismert, vezető egyéniség volt. Az 1980as években New Yorkban járt Vas Zoltán, a kommunista párt egyik vezetője, és felkereste Varga Bélát, a nemzetgyűlés és a politikai emi gráció elnökét, aki meghívta őt vacsorára, és rajtuk kívül jelen volt még Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, neves író és jómagam. A beszélgetés őszinte hangnemben zajlott, mindenről beszéltünk, a nyugati és a hazai helyzetről, főleg a hazairól, és ezt kérdeztem Vas Zoltántól a vacsora végén: "Mi az oka annak, hogy hazánk az egyesült nemzetek statisztikája szerint - amelynek szorgos kutatója voltam - az öngyilkosok világlistáján már hosszú ideje az első?" A humanista Vas Zoltán így válaszolt: "A reménytelenség." Ehhez a kérdéshez kapcsolódott a második és utolsó kérdésem hozzá, amely így szólott: "Te, aki közel tizenöt évet ültél Magyarország különböző börtöneiben a kommunista meggyőződésedért, te még láttad Lenint, Sztálinnal is találkoztál, haza térésed után részt vettél a
