Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2694 védelem helyzetéről Magyarországon azt mutatja, hogy az alkotmányban biztosított védekezési jognak a garanciái nincsenek meg, a kötelező védők, a kirendelt védők az esetek többségében - és itt most nem a saját véleményemre hagyatkozom, hanem az ombudsman véleményére - nem látják el megfelelően a feladatukat. És ha már valakit elítéltek, akkor a védővel v aló kapcsolattartása nem is létezik; még az elítélése előtt sem találkozik a védőjével, csak a tárgyaláson, de ha már elítélték, akkor abszolút nem. A jogrendszerünk, a büntetőeljárási törvényünk és más törvényeink is számolnak azzal, hogy a hatóságok téve dhetnek, hibázhatnak, hogy rosszindulat, rosszakarat vagy esetleg szándékos bűncselekmény is elkövetődhet a hatóság részéről, a perújítási okok a büntetőeljárási törvényben erről szólnak. De hogyan juthat ez el valakihez egy olyan vádlott esetében, aki sze gény, iskolázatlan és nincs lehetősége védekezni? Erre figyelmeztető példa a Pusomaügy, ami nemrégiben történt, amikor egy embert előzetes letartóztatásba helyeztek, utána kiderült, kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy azt az emberölést, amivel megvádo lták, nem követte el. Ezután kétségbeesésében öngyilkosságot követett el. Ki az, aki az ilyen eseteket ki tudja zárni, és garantálni tudja, hogy a jövőben soha senkit ártatlanul nem fognak meghurcolni vagy ártatlanul nem fognak elítélni? Ezt a világon egye tlen jogrendszer sem zárja ki. A mienk se tudja megtenni. Ezért mondja az ENSZ egyezménye a szabadságjogok tekintetében, hogy nem lehet az egyéb jogait korlátozni. Én azt mondom, hogy lehet a büntetésvégrehajtásban lévőnek a jogait korlátozni, jobban, min t a szabadlábon lévőnek, de csak abban a körben, ahol ez a speciális életviszonyokból fakad, tehát nevezetesen a büntetésvégrehajtási intézet biztonsága, belső rendje körében, amit a jelenlegi törvény is szabályoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jel zi az idő leteltét.) Tehát a mi álláspontunk szerint a jelenlegi törvény szabályozása kielégítő ebben a tekintetben. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólá sra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr. Megadom a szót. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hack képviselő úrnak tényleg nagyon röviden szeretnék néhány kérdésre válaszolni. (12.20) Nem életszerű a harmadik nap és a negyedik nap kezdetű problematika. Amennyiben egy sajtószerv sérelmezi, hogy megtagadták az interjúkészítésére irányuló kérelmét, nyilvánvalóan bírósághoz fog fordulni. A negyedik napon bírósághoz forduló sajtószer v tekintetében nem tudunk nyilatkozni, hiszen benne van a törvényjavaslatban, hogy a kérelemben, illetve megkeresésben meg kell jelölni a nyilatkozat tárgyát. Most abban nem tudok állást foglalni, hogy vajon a másik sajtószerv ugyanazt az elítéltet milyen kérdésben kívánja meghallgatni. Ha ugyanabban a kérdésben, mint amely tekintetben elutasította az előző tévétársaságot a bvparancsnok, és feltéve azt az életszerűtlen helyzetet, hogy ezt a tévétársaság tudomásul vette, nyilvánvalóan lehetőség van az Igazs ágügyi Minisztériumhoz mint felügyeleti szervhez fordulni, és erre az egyébként feloldatlan ellentmondásra ráirányítani a felügyelő szerv figyelmét. És ez már átvezet a másik kérdésre, a kártérítés problematikájára. A képviselő úr előtt is ismert, hogy ame nnyiben valaki önkényesen, tehát megfelelő indok nélkül, szelektálva a sajtószervek között gyakorolja a parancsnoki hatáskörét, ezzel megsérti a jogszabályt, és ezzel jogellenessé is válik a cselekménye. Ezért mondtam azt, hogy ha a Ptk. 339. § (1) bekezdé sében foglalt konjunktív feltételeknek eleget tesz, akkor nyilvánvalóan van kártérítési kötelezettség, e tekintetben tehát meg tudom nyugtatni.
