Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
2691 egyedi engedélyekkel bizonyos elítélteket abba a helyzetbe juttatott a büntetésvégrehajtás, hogy véleményét a sajtón keresztül bárkihez eljutta thatta, míg mások hallgatásra voltak ítélve, mert hiszen dönteni sem kellett arról a kérelemről, amelyben ő kinyilvánította azt a szándékát, hogy véleményt akar formálni az adott esetben. Megtagadó határozatot sem kellett hoznia az intézetnek, és a bírói ú t különösen a nemleges döntés esetén nem volt biztosított. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Hack Péter aggályaival kapcsolatosan hadd hivatkozzak arra - és méltán kapta ez a törvé nyjavaslat a lexPokol elnevezést , hogy kisgazda jogtudós képviselőtársunk olyan indítványt terjesztett az Országgyűlés elé, amely szerint a sajtóban megjelent véleménnyel szemben is legyen helye helyreigazításnak, tehát az ellenvélemény is hangot kaphas son. Ez a törvényjavaslat sajnos az Országgyűlés elé nem került, pedig pontosan a büntetésvégrehajtási törvény módosítása veti fel ezt az igényt. Ugyanis, kérdezem én: ha az elítélt és a fogva tartott - amely egy nagyobb kategória - bizonyos korlátozások mellett szabadon véleményt nyilváníthat, amely vélemény másokra vonatkozóan is közléseket tartalmaz, akkor a média érdeklődését annak a másik személynek a véleménye mikor fogja felkelteni? Hiszen az adott ügyben mindig az lesz az érdeklődés középpontjában, akit súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak, és nem az az áldozat, aki ennek a nyilatkozatnak a következtében további lelki terhet kell hogy magára vegyen. Mikor lesz törvényes joga a véleménnyel érintett sértettnek, sértetti körnek, tanúknak vagy hatóságok nak ahhoz, hogy bírói úton a véleménnyel szemben ellenvéleményük közzétételét igényeljék? Tehát ennek kapcsán kénytelen vagyok ezt felvetni, jóllehet az ellenvélemény közzétételének joga nem a büntetésvégrehajtás körébe tartozó kérdés, de nyilván a másik oldal érdekeinek a felvetését és képviseletét is indokolja e törvényjavaslat. Nyilvánvaló, hogy sok minden kérdés vetődik fel a törvényjavaslat kapcsán, amelynek rendezése nem törvényi szintű szabályozást igényel. Mindenekelőtt ugyancsak a szabad demokrata szónok által felvetett kérdésre utalnék, hogy a büntetésvégrehajtás parancsnoka tehete különbséget az egyes médiák között, megtehetie azt, hogy a nyilatkozattételt biztosítja valamely televíziós társaság számára, míg a másiknak nem. A törvény rendelkez ése egyértelműen fogalmaz, a sajtó kérelmére és indítványára is ez az úgynevezett - mondhatjuk így - engedélyezési eljárás megindul. Itt nem teheti meg, alapvető jogelveinkkel lenne ellentétes, hogy a büntetésvégrehajtás parancsnoka válogat az egyes médiá k között. Nyilvánvaló, hogy amelyik érdeklődést tanúsít, és ezt megfelelő formában kifejezésre juttatja, azon sajtó képviselője számára fog a nyilatkozat megszületni. Nem az elítéltek között fog válogatni ekként a büntetésvégrehajtás parancsnoka, különöse n nem a médiák között, hanem a vélemények között, hogy az a vélemény leközölhető vagy nem közölhető le, mert sért más alkotmányos érdeket és jogot, amelyet ugyancsak utalásszerűen tartalmaz a törvényjavaslat. Tehát nyilvánvaló, hogy ennek az egyenlőségnek ebben az esetben érvényesülnie kell. Ritka nagy egyetértés van az ellenzéki pártok között - mind a három ellenzéki párt között - e törvényjavaslat vitájában. Én elsősorban a legélesebben fogalmazó ellenzéki párt képviselőinek felszólalására utalnék, de nem érthető a kisebbik ellenzéki párt részéről sem az, amikor a szabadságjogok egyfajta korlátozásáról beszél a törvényjavaslat kapcsán. Sajnos, már a köztudatban kezd ez így el is terjedni, hiszen napok óta újságírók és volt ügyvéd kollégáim keresnek meg, ho gy szigorításra kerüle a véleménynyilvánítás szabadsága. Tehát ez a törvényjavaslat a köztudatban már ekként jelenik meg, holott éppen nem ezt kellene mondani felelősen, hanem azt, hogy végre, a diktatúra ötven éve után abba a helyzetbe hozza a törvény a fogva tartottakat, hogy a véleményüket szabadon, egyenlően, csak a véleményt mérlegelve - és nem az elítélteket, nem az ügyvédeket és nem a médiákat mérlegelve , tehát egyenlően és szabadon biztosítja a véleménynyilvánítást azokkal az alkotmányos korlátok kal, amelyeknek egyébként a törvénybe foglalására, vállalására ugyancsak nemzetközi egyezmény kötelez bennünket, miután ez a nemzetközi egyezmény a belső jogunk részévé vált; hozzátenném, már akkor - ha nem csalódom az időpontban , amikor a most
