Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2659 a volt köztársasági elnököt a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményével megegyező összegű juttatás illeti meg. Tehát nem nyugellátásban részesül - adott esetben megvan ennek a sajátos és igen figyelembe veendő oka is a törvényi szabály ozásban , hanem az aktív köztársasági elnök juttatásával azonos összeget kap. Az természetes, hogy a törvényhozónak ugyanakkor el kell kerülnie olyan helyzet keletkezését, hogy a volt köztársasági elnök összességében magasabb összegű jövedelmet élvezzen, mint a hivatalban lévő köztársasági elnök. Ezért tartalmaz egy olyan korlátozást - megítélésem szerint teljesen logikus módon, s itt nem értünk egyet Mécs Imrével - a törvényjavaslat, hogy tudniillik amennyiben más kereső foglalkozást folytat a volt köztár sasági elnök, legyen az egyetemi tanári, szerkesztői vagy egyéb jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony, abban az esetben az onnan nyert jövedelmét figyelembe kell venni, s ezt a jövedelmet egészíti ki a jövőben a szabályozás a mindenkori hivatalban lévő köztársasági elnök illetményének szintjére. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásom motivációja, oka az, hogy egyrészt megdicsérjem magunkat, hogy ilyen egyetértés van ebben a témában. Ez nem volna elegendő ahhoz, hogy felálljak, hanem azért szólok röviden, mert úgy érzem, hallom, hogy az országot érdekli, hogy ezt a témát végiggondoltuk. Igen, végiggondoltuk. Pár tjaink egyeztettek, s elmondták nekünk az egyeztetés eredményét. Azonban jó, ha ezt demonstráljuk az országnak. Itt, az Országházban mondjuk ki azt, hogy igen, mi ezt végiggondoltuk, és milyen szempontok merültek fel. Ha én lettem volna ennek a dolognak az intézője, akkor itt valamiféle majdnem félig ünnepélyes, reprezentatív egy órát terveztem volna be. De ez így is nagyon jó, nem kritikaképpen mondom ezt, inkább aláhúzva az esemény, az aktus, a törvény jelentőségét. Olyan elemekre gondolok, mint amiket má r hallottunk képviselőtársaimtól, hogy soke vagy kevés. TuriKovács Béla képviselő úr olyan jól kifejezte: soke vagy kevés? Itt fontos az arányérzék. Jó volna, ha kimondanánk - mert a véleménycsinálók, a kíváncsi emberek ezt a kérdést felteszik magukban , hogy se nem sok, se nem kevés. Mennyi legyen? Szükséges az összehasonlítás a szegénnyel és a gazdaggal; szükséges az összehasonlítás, hogy ugyanaz a személy, ha más foglalkozást űz, akkor mennyi lenne a jövedelme. Ne tekintsük ezt, igen tisztelt képvise lőtársaim, valahogy rangon alulinak! Igenis része az életnek az, hogy megélünk, élelmiszert, ruhát veszünk, tehát a megélhetés valamibe kerül. Ugyancsak része az életnek, hogy az emberek különböző talentumokkal vesznek részt a közéletben vagy a magánéletbe n, ami sok esztendős felkészülésnek, tanulásnak lehet az eredménye. Ezt jutalmazná meg különböző módon a versenyszféra vagy valamiféle más elrendezés. Ezeknek a számbavétele igenis lényeges. Az a szempont, hogy egy magas rangú bíró - mert eddig csak a közt ársasági elnök lett megemlítve - vagy bármely más magas rangú személy milyen életet folytatna és milyen jövedelme lenne, ha nem magas funkciót töltene be a közéletben. A történelem során összehasonlítások más országokban is történtek és jelenleg is történn ek. Összehasonlításokat tenni mindig egészséges, s nem azért, hogy lekopírozzuk, de tudatában legyünk alternatív megoldásoknak. Hozzátenném még ehhez, hogy ezek a közéleti személyiségek majdnem hogy köztulajdonnak számítanak. (9.40) Ez egyfajta filozófusi értelmezés - köztulajdon. Igen, mert igényt tartunk tőlük olyan cselekményekre, olyan életmódra, ami más személyre nem érvényes. Ez hogy kompenzálódik? Persze, úgy kompenzálódik elsősorban, hogy valaki egy odaadó állampolgár, és elvállalja, hogy a legmagas abb állampolgári tisztséget is elvállalja, amivel jár reputáció és jó érzés, de ugyanakkor vele
