Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 3 (138. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. POKOL BÉLA (FKGP):
2472 A második pont, amihez hozzá szeretnék szólni, az 1. § (2) bekezdésében az egyházi felsőoktat ási intézmények pontosítása. Jelenleg úgy szól a 9/H. § (4) bekezdése, hogy az állam hozzájárul az egyházi felsőoktatási intézmények működtetéséhez. Itt egy nagyon fontos pontosítás jön ebben: államilag elismert, egyházi alapítású intézmény. Tudjuk nagyon jól, hogy ez a szűkítés azért fontos, mert politikai csoportok... - már nincs Magyarországon az a szélsőséges politikus, miután pártként nem tudta magát bejegyeztetni, ha jól tudom, egyházként jegyeztette be magát. Nem tudom, mi lett vele, elment az ország ból, ismerjük ezt a nagyonnagyon szélsőséges politikust. De ez elképzelhető, és ugyanígy ismerünk olyan egyházat, amely végül is gazdasági célzattal működik, de egyháznak maszkírozza magát, vagy gyanús politikai csoportok egyházként jegyeztetik be magukat . Addig nincs baj, amíg adminisztratív módon meg lehet oldani. Természetesen ha ezek rögtön létrehoznak egy főiskolát, akkor az eddigi állapot alapján - én ugyan nem ismerem a pontos helyzetet , az eddigi törvény szerint, ha egyház, akkor támogatni kellet t volna. Most nem vitás ez a törvénybe betett szűkítés, az, hogy államilag elismert, tehát ezeket a törekvéseket eleve visszautasítja. Az, ami eddig még talán nem jelentett problémát, de később a plurális egyházi világgal kapcsolatban esetleg később komoly jogi gondot jelentett volna, ezzel ki van szűrve. Tehát én nagyon tudom üdvözölni ezt a másik módosítást. A következő pont az, ami az elmúlt időben, az elmúlt hetekben végül is a legnagyobb vitákat váltotta ki - és az előbb itt is, ahogy figyeltem a hozzá szólásokat : az egyetemi tanári kinevezés. Ennek a változásnak most az a lényege, ami vitát váltott ki, hogy a MAB, a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetértési jogot kapna az egyetemi tanári kinevezéshez. Ennek az értékeléséhez engedjé k meg, hogy kitérjek egy rövid kis történetre, arra a történetre, ami az elmúlt tíz évben ezen a szinten volt. Ugyanis arról volt szó, hogy a nyolcvanas évek közepétől már lényegében kialakult az a rend - korábban egyértelműen ideológiai, politikai okok al apján lehetett előrehaladni , a nyolcvanas évekre stabilizálódott az a rend, hogy csak tudományok doktoraként lehetett valaki egyetemi tanár, és ezt nagyon nehéz volt megvédeni szakmai közönség előtt. A kandidátusi fokozat után az egy emeltebb szint volt, citációs indexet kellett lerakni az asztalra, hogy az embert hányszor idézték meg Magyarországon plusz külföldön, és voltak bizonyos paraméterek, és az egyetemi tanár ehhez volt kötve. Tudom, hogy néhány esetben volt olyan egyetemi tanár, akinek nem volt meg a tudományok doktori címe, és kinevezték, ez általában valami gyanús belső bulizás eredménye volt, és mindig visszatetszést is keltett, tehát nem volt elfogadott. Aki nem tudományok doktora, az ne legyen professzor! Tudniillik a tudományok doktora volt az a fokozat, amely garantálta, itt is lehetett átcsúszás, de ez mégiscsak egy minőségi szintet jelentett, és ehhez kötötték. Ezt szüntették meg '93ban. Én nagyon harcoltam ellene. Hadd mondjam el, én benne voltam a felsőoktatási törvény előkészítésében '90től, és tudtam nagyon jól, hogy mit jelent ez. Lényegében amikor ez '93ban megszűnt, akkor én több egyetemen megtapasztaltam, hogy akik 1520 évig docensek voltak, és lényegében esélyük sem volt arra, hogy egykét cikken túl többet írjanak, hetek alat t százasával professzorokká váltak. Lényegében egy egyórás előadás tartásával, 15 gépelt oldal leírásával százasával váltak professzorrá. Hadd mondjam el, hogy ebben azért volt valami ráció, tudniillik a '89es rendszerváltás előtt tényleg voltak olyanok, főleg társadalomtudományi ágakban, akiket úgy fogtak vissza, hogy nem volt esélyük nagydoktorihoz jutni. Ismertem olyan híres történészt, most épp, azt hiszem, Dániában vagy Hollandiában nagykövet, nem nagyon volt esélye, hogy megszerezze, mert a történele mtudományba az ő nézetei nem passzoltak bele. Tehát mivel rendszerváltás volt, ezért nem vitás, hogy bizonyos dolgoktól el lehetett tekinteni, ezért elengedték ezt a korlátot. Ellenben láttam, hogy olyanok váltak százasával hirtelen professzorrá, akik lény egében semmit sem tettek le az asztalra, az egyetemi beltenyészetben nagyon
