Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter:
2418 egyensúlyra törekvő manőverezése a szakmailag lehetséges és gazdaságilag megengedhe tő taktikák alkalmazásában. Hiszen aki ismeri a központi költségvetés mozgásterét, azt a körülményt, hogy a 16 intézet fejlesztésére, műszerparkjának korszerűsítésére nem jutott elégséges fedezet sem tavaly, sem az idén, és félek attól, hogy jövőre is így lesz, annak legalábbis gyanakodnia érdemes. Gyanakodnia kell, hogy a ma még kincstári vagyon részét képező ingatlanok gazdasági társaságba vitele nem teremtie meg annak esélyét, hogy ellenőrzés nélküli vagyonértékesítés történik. Mi a garancia arra, hogy a tervezett közhasznú társaság vezetésével hozzáértő, ugyanakkor kellő szakmai alázattal rendelkező személyeket bíznak meg? Mi a garancia arra, hogy mondjuk, az országos intézetekből verbuválandó közhasznú társaság nem válike a két év után is láthatatlan, egyelőre érdemi teljesítményt fel nem mutató Egészségfejlesztési Kutató Intézet egyfajta kísérleti terepévé vagy "homokozójává'? Tisztelt Miniszter Úr! A korábbi és szerencsére elvetélt mamutkórházra vonatkozó elképzelés óta azt reméltem, hogy ön a szakmá val közös javaslat alapján kívánja konszolidálni és továbbfejleszteni a közvetlenül hatáskörébe tartozó intézetek szervezetét, és megértem, hogy az egyetem nem lelkesedik a felajánlottakért; nem is oda valók szerintem. A kérdés azonban az, hogy a közhasznú társasági forma vajon választ ade azokra a feszítő kérdésekre, amelyek a likviditástól a szakmai minőségi munkán át a posztgraduális képzésig terjednek. Ha feltételezhető, hogy igen, akkor erről meg kell győzni a szakmai vezetőket, és nem fenyegetni, mer t fenntartásaik vagy ellenérzéseik vannak. Hiszen éppen az ügyben illetékes miniszteri biztosnak az intézetek felügyelőbizottságai számára kiadott dokumentuma az, amely növeli az bizonytalanságot. Jó üzenete vajon a kétkedők, a részletinformáció kat hiányoló pánikkeltéssel, félrevezető információk terjesztésével történő megvádolása? A minisztérium olyannyira biztos a dolgában, hogy korrekt tájékoztatással, az átalakítás előnyeinek és hátrányainak körültekintő bemutatásával és nem hatalmának a fito gtatásával nyerhet támogatást egy nem könnyű és érdekeket is sértő változáshoz. Ez így illik konszenzuális demokráciában, tisztelt miniszter úr, ha pedig ez nem így van, akkor ez rossz üzenet, miniszter úr, akkor vissza kellene vonnia, amíg nem késő. Köszö nöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem Gógl Árpád miniszter urat, kíváne válaszolni. (Dr. Gógl Árpád jelzi, hogy igen.) Igen, kíván. Tessék, miniszter úr! DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter : I gen tisztelt Kökény Képviselő Úr! Elnök Úr! A késő éjszakában vitatkozunk valamin, amivel egy picit meglepett képviselőtársam. Szeretném elmondani, hogy először az országos intézetek átalakításáról, a helyük megkereséséről 1996ban a Várban, a Széchényi Kö nyvtárban volt a tájékoztató megbeszélés, és azt Lépes Péter vezette. (23.30) Ott volt először arról szó, hogy mit is tegyünk az országos intézetekkel. Illene emlékezni rá, de elküldhetem a jegyzőkönyvét. Az országos intézeteknek az ilyen típusú működtetés ére számos példa van az egy központban lévő intézményrendszeren kívül, mert Magyarországon furcsa módon csak a fővárosban van országos intézet, egyszer az ötvenes években volt a Környei vezette idegsebészet Pécsett, aztán kihalt, és talán még egy rövid ide ig az urológia volt Debrecenben. Kétségtelen, hogy modellt kellene keresni. Megnéztük a modelleket, a londonit is, a bécsit is. Kitűnően működnek, mert leveszik, mondjuk, az idegsebész Nyári professzor válláról azt, hogy a technikai személyzettel egyeztess en és portásbeosztást írjon alá. Azt szeretnénk, ha műtőben dolgozna, tehát a szakmai munkáját segítenénk.
