Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - A társadalmi szervezetek 2000. évi költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2406 Köszönöm, alel nök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok álláspontját frakciónként egyegy képviselő fejtheti ki maximum 55 perces időkeretben. Először megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, MDF. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr . Mindenekelőtt hadd fejezzem ki elismerésemet a társadalmi szervezetek bizottságának. Kevés pénz elosztása sokfelé mindig nehéz munka. Én ugyan nem vagyok tagja a bizottságnak, de a frakció nevében szót kaptam, mert egy, a sok tétel között talán jelentékt elennek tűnő, de mégis igazságtalan döntésre adtam be módosító indítványt. A martonvásári Harmonikus Fejlődés Alapítvány pályázatának elutasítását olyan indokkal kaptam, hogy helyi jelentőségű csupán a kérés, holott az anyagból kiderül, hogy megyei hatósug ara van. Fogyatékkal élő gyermekek felzárkóztató oktatásáról van szó, és azt hiszem, az eljárás során a kérdés gazdátlanná vált, ugyanis először a második albizottsághoz került, majd az első foglalkozott vele, és az elutasítás nem látszik megalapozottnak. Ezért kértem a korrekció lehetőségét, és kérem érveim figyelembevételét a jövőben. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy illetlenség fél 11kor még szót kérni, de azt gondolom, hogy a társadalmi szervezetek támogatása olyan kérdés, amiről egyszer valamikor tényleg érdemben plenáris ülésen szót kellene váltanunk. Én most ilyen későn csak címszava kban szeretném jelezni az álláspontunkat. Egyrészt azt, hogy öröm számomra, hogy a legnagyobb vitakérdés, tudniillik a politikai szervezetekhez, pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek támogatásának a kérdése, legalábbis ebben az évben megnyugtatóan lekerült a napirendről. A pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek, úgy is mondhatnám, hogy odébb álltak egy házzal; az Ifjúsági és Sportminisztérium kasszáját, a GYIA kasszáját vették igénybe ahhoz, hogy pénzt szerezzenek maguknak, és tehermentesítették ezt a kicsi forrást, ezt az alig 350 milliót, amire több, mint kétezer civil szervezet nyújtott be pályázatot. Meglehetősen súlyos viták közepette érleltük ki azt a kompromisszumos megállapodást, amely benyújtásra került. Azt kell mondanom, hogy teljes mértékben ezzel a listával sem lehetünk elégedettek. Tényleg csak jelzés értékűen szeretnék néhány problémára utalni, ami megoldatlan a bizottsági munkánk során. Az egyik ilyen megoldatlan probléma, hogy hiába gondoljuk végig előre a pályázati kiírást, nem tudunk igazán érvényt szerezni neki, például egy olyan kérdésben, hogy helyi szervezetek nem pályázhatnak, utána pedig mégis a sikeres lobbitevékenység eredményeképpen számos helyi szervezet kap ebből a kevés forrásból. Én a magam részéről elégedetlen vagyok azzal is, h ogy az albizottságok munkájában meglehetősen nagy a különbség, hogy nem sikerül igazán azokat a szempontokat egyeztetni, amelyek az értékelés alapelvei kellenének hogy legyenek. De a legnagyobb gond szerintem ezzel a listával változatlanul az, hogy az igaz án független civil szervezetek húzzák, úgymond, a rövidet. Azok a szervezetek, amelyek valamilyen irányban - jobboldalon vagy baloldalon - pártokkal szimpatizálnak, pártok által támogatottak, előnyt élveznek, és igazán hátrányos helyzetben a pártokhoz nem kötődő, pártoknál nem lobbizó, de nagyon értékes civil munkát végző szervezetek maradnak. Azt gondolom, hogy ezen érdemes lenne változtatni a jövőben. De tekintettel a kialakult kompromisszumra és arra, hogy az ifjúsági szervezetek problémái ebben az évben , úgy tűnik, megoldódtak, én magam is az elfogadást javasoltam a saját képviselőcsoportomnak. Teszem ezt
