Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Dr. Lentner Csaba (MIÉP) - a pénzügyminiszterhez - "A falusi takarékszövetkezetek végnapjai; avagy miért akarja a Pénzügyminisztérium másodszor is megkárosítani a takarékszövetkezeteket? Kinek áll érdekében a német gazdák tulajdonában álló DG Bank úja... - DR. LENTNER CSABA (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
2317 Tisztelt Országgyűlés! Dr. Lentner Csaba, a MIÉP képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszter úrhoz: "A falusi takarékszövetkezetek végnapjai; avagy miért akarj a a Pénzügyminisztérium másodszor is megkárosítani a takarékszövetkezeteket? Kinek áll érdekében a német gazdák tulajdonában álló DG Bank újabb piaci térnyerésének elősegítése a magyar falvakban?" címmel. Tessék, képviselő úr. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1990es években a falusi takarékszövetkezetek mind nagyobb szerepet vállaltak a kisparaszti mezőgazdasági hitelezés, a gazdaszövetkezetek és a falusi vállalkozások finanszírozásában. A szép eredményeket már 1997ben be is árnyékolta a takarékszövetkezetek által 1989ben létrehozott Takarékbank Rt. privatizációja. A Takarékbank fedezetlen és felelőtlen hitelek nyújtásával 17 milliárd forint veszteséget halmozott fel, amelyet a magyar állam az adófizetők pénzéből ko nszolidált. A szorult helyzetben lévő Takarékbank közel 61 százalékos részarányú tulajdonrészéért a német szövetkezeti gazdák tulajdonában lévő Deutsche Genossenschaftsbank vezette konzorcium 532 százalékos árfolyamot fizetett. Privatizációs sikersztorinak azonban egyáltalán nem nevezhető az ügylet, mert az új gazda ezzel a takarékbanki privatizációval szabad bejárást szerzett a már akkor 180 milliárdos mérlegfőösszegű, vidéki kisvállalkozókat és falusi lakosságot legjobban ismerő és hitelező magyar takarék szövetkezetek 1800 fiókot számláló országos hálózatába. (15.20) A bankalapító magyar takarékszövetkezeteket már eleve meg se hívták a privatizációs pályázatra, csak kilátásba helyezték a részükre, hogy 510 év múlva visszaszerezhetik a többségi tulajdonrés zt a német banktól. A most formálódó történések azonban ennek ellentmondani látszanak, ugyanis a Pénzügyminisztériumban egy jogszabálytervezet formálódik, amely szerint az integrációs kényszertagság a szövetkezeti hitelintézetek teljes körére vonatkozna. A tárcaegyeztetésen lévő jogszabály szerint a takarékszövetkezetek könyvelését, ügyvezetését teljes mértékben átvizsgálhatná az új integráló bank, és a részükre kötelező iránymutatásokat is adhat. Nem nehéz kitalálni azt, hogy az integrációs bankszerep a Ta karékbankra, illetve az azt 1997ben privatizáló német DG Bankra vár. Az integrációs bank kiterjesztett hatalma a jó működési eredményeket mutató, magyar tulajdonban lévő 192 takarékszövetkezet teljes körű privatizációját, gazdálkodásának és a falusi gazdá lkodók felé megnyilvánuló eddigi önálló üzletpolitikájának az elvesztését jelenti. A kérdéseim a miniszter úrhoz: nem szolgálte elég tanulsággal a Magyar Hitelbank, a Budapest Bank, a Mezőbank, a Kereskedelmi Bank, az egész magyar bankrendszernek a külföl di bankok részére végbement áron aluli privatizációja és az azt követő, a hazai vállalkozásokat kiszolgáltatottá tevő hitelpolitika? A Pénzügyminisztérium milyen indokok alapján gondolja úgy, hogy a német DG Banknak üzleti érdeke lenne olyan hitelpolitikát folytatni Magyarországon, amellyel a magyar parasztokat versenyhelyzetbe hozná a német mezőgazdasági termelők teljesítményeivel? Várom szíves válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Az interpellációra Varga Mihály á llamtitkár úr válaszol. Tessék, államtitkár úr! VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megnyugtatni, hogy a Pénzügyminisztérium törvényalkotó munkáját nem az befolyásolja, ho gy melyik lobbicsoportnak vagy vállalkozásnak tehet előnyöket egy törvénymódosítás kapcsán. Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy valóban a Takarékbank privatizációja talán nem a legszerencsésebb módon történt, és abban is, hogy a takarékszövetkezetek é s a hitelszövetkezetek jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdasági kisvállalkozások, a vidéki kis- és középvállalkozói szektor, valamint a vidéki lakosság számára nyújtott szolgáltatások területén.
