Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
24 kialakult az, hogy ennek a komoly létesítménynek a megépítésére a személyi jövedelemadóból kellene felajánlani mindazon állampol gárok részéről, akik nemzeti ügynek, szívügyüknek tekintik a magyar sport ügyét, az ifjúság ügyét. Jómagam és a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja támogatásra ajánlja a törvényjavaslatot, és kérek minden olyan állampolgá rt, aki erre a célra szándékozik az adója 1 százalékát felajánlani, hogy akkor ezt tegye meg. Lehessen szíve joga, lehessen joga, nem kötelező, de lehessen joga ezt megtennie bárkinek. Köszönöm a türelmet és a szót. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban. ) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Gémesi György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A sza bad demokrata képviselőcsoport e törvénymódosító javaslat tartalmát vegyes érzelmekkel fogadta. Egyfelől természetesnek tartjuk, hogy ilyen katasztrofális helyzetben megmozdul a segítő szándék. Tehát természetesnek tartottuk, hogy mindazok, akiknek nagyon fontos a Sportcsarnok - és sokan vagyunk ilyenek , kerestük, keresgéljük a megoldást, hogy hogyan lehetne pótolni ezt a veszteséget. Természetesnek tartom, hogy előállt az ifjúsági és sportbizottság ezzel a javaslattal, amelyik egy meglévő forrásra mutat rá, amelyik a polgárok adományozó kedvét tudja megszólítani, hogy valahogy ezt a veszteséget pótolja, hogy ehhez a veszteséghez valahogy adományt gyűjtsön. Másfelől azonban jó néhányunkban okkal él az az aggodalom is, hogy olyan forrásra mutatott rá az ifj úsági és sportbizottság, amely bizony nagyonnagyon sok célra kellene, illetve nagyon sokféle célra hasznosul. Annak idején, '96ban, amikor elsősorban a szabad demokraták kezdeményezése nyomán megszületett ez az úgynevezett, a személyi jövedelemadó meghat ározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény - a becenevén csak 1 százalékos törvény , akkor a civil szervezeteket tartottuk szem előtt. Számukra, az ő működésük számára szerettünk volna valamilyen közvetlenül elérhető fo rrást biztosítani. Nagyon jó megoldásnak mutatkozott, amit véleményem szerint azóta az elmúlt évek vissza is igazoltak, hogy kínáljuk a polgárnak azt a lehetőséget, hogy a személyi jövedelemadójának egy részét, 1 százalékát közvetlenül fordíthassa arra a c élra, amit a legfontosabbnak tart. (15.30) Mi a probléma jelenleg is ezzel a törvénnyel? Mindenekelőtt az, hogy a kedvezményezettek köre meglehetősen széles. Ilyenkor év elején, amikor az állampolgár az adóbevallását készíti, és gondolkozik rajta, hogy azt a kis cédulát kinek töltse ki, kinek címezze, akkor bizony nagyonnagyon nehéz választási helyzetben van. Hiszen gondolják meg, képviselőtársaim, azt gondolom, mindannyian átéljük ezt a helyzetet, nagyon sokféle szervezettel vagyunk kapcsolatban. Ha gyere künk van, akkor valószínű, olyan iskolába jár a gyerek, ahol pontosan az oktatási intézményrendszert segítendő létrehoztak iskolai alapítványt, tehát szülőként értelemszerűen érdemes lenne az iskolának is címezni ezt az 1 százalékot. Ha valamilyen betegség fordul elő a családban - és hol ne lenne valamilyen betegség , értelemszerűen jön a gondolat, hogy annak a betegszervezetnek kellene nyújtani az 1 százalékot, a rákbetegek szervezetének vagy a vesebetegek szervezetének és a többi és a többi, sorolhatnám a példákat, amelyikkel kapcsolatban áll a család. Ha munkanélküli van a családban, akkor felmerül a gondolat, hogy valamilyen álláskereső szolgálatot, valamilyen karitatív szolgálatot próbáljunk segíteni az összeggel. Ha különös érzékenység van a családban a környezetvédelmi problémák iránt, akkor számos környezetvédő szervezet áll sorban ezért a pénzért. És akkor még csak elkezdtem sorolni azokat a szervezeteket, ahova értelemszerűen címezni lehetne ezt a támogatást, azokat az echte tipikus társadalmi szer vezeteket és alapítványokat, akik miatt létrejött a törvény.
