Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
2281 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az esztendő első napján a Szent Korona Országházban történő elhelyezésével vette kezdetét a magyar millennium ünnepségsorozata. Azóta a Kupolacsa rnokban elhalkult beszéd, csendesebb léptek, látogatáskor izgatott gyermekszemek, büszke arcok is jelzik, hogy különleges évfordulónak vagyunk részesei. De terveznek, készülődnek, ünnepelnek szerte az országban a legkisebb faluban is. Emlékművet emelnek, p arkot építenek, vagy éppen keresztet állítanak, kinek mire telik. (13.00) E kitüntetett évben jó esélyünk van arra, hogy nem csupán gazdaságilag növekedünk, de szellemileg is, és e széles körű értékteremtés nemesebb és magyarabb lelket formál. E várakozást eli hangulatban szinte gondviselésszerűen érkezett a hír: a dubrovniki domonkosok visszaadnák Szent István koponyaereklyéjét, ha kérjük, ha kéri a magyar egyház, ha kéri a magyar állam. Az ereklye szerte a keresztény világban arra szolgál, hogy megidézze a szent példáját, éberen tartsa szellemét. A magyar szentek, közte Szent István földi maradványa emellett nemzeti relikvia is. A szent királytól származó ereklyék megtalálhatók voltak a középkori Magyarország minden jelentősebb székesegyházában, Esztergomba n, Veszprémben, Váradon, Zágrábban és apátságunkban, Pannonhalmán, Zalaváron, Csatáron. A magyar királyság és a társországok városai Szent István és a többi magyar szent ereklyéje által szentségi közösséget alkottak. A szent király feje és jobb keze több s záz évvel a halála után is keményen összefogta a középkori magyar birodalmat - írták akkoriban. De Szent István tisztelete ekkortájt Európa más országaiban is lendületet vett, csontjai díszes tartókban szétszóródtak a legfontosabb kegyhelyekre. Ezek egy ré sze még ma is megvan, többsége azonban elkallódott, elpusztult a viharos évszázadok során. Szent István raguzai ereklyéje azonban nem egy a sok közül. Relikviáink között különleges szerepe van nemcsak azért, mert ez a legnagyobb ismert koponyacsontja, úgy is mondhatnánk, hogy ez a koponyája, hanem azért is, mert a többi ereklyétől eltérően ez nem adományozás, ajándékozás révén került a távoli helyre. Sorsa érvszázadokon át összefonódott a Szent Jobb sorsával. A mohácsi vész után a török elől együtt menekíte tték a biztonságot nyújtó Raguzai Köztársaságba. Ez adhat számunkra erkölcsi és jogi felhatalmazást ahhoz, hogy visszakérjük; kellő tisztelettel megköszönve a közel fél évezredes őrzését visszakérjük, és vállaljuk, hogy múzeumi darabból újra ereklye, szent tárgy váljon. Tárgyalást folytatott az ereklye hazatéréséről a horvát Domonkosprovincia természetes hazai partnere, a Szent Domonkosrend magyar tartományfőnöksége. Kérést intézett a horvát egyházhoz a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is. Hazánk zágr ábi nagykövete a horvát és a magyar egyházi és állami felekkel folyamatos egyeztetést folytat. Május van. Ha azt szeretnénk, hogy augusztus 20ára hazaérkezzen az ereklye, ahhoz gyors lépésekre van szükség; püspökkari, Domonkosrendi, nemzeti kulturális ör ökségi és külügyminisztériumi részvétellel közös tárgyaló delegációk létrehozása szükséges. Úgy véljük, hogy összehangolt fellépéssel feloldhatók az ereklyetartó mint műtárgy ideiglenes vagy végleges áthozatala miatti horvát aggályok. Sürget az idő. Közvet len és közös célunk az kell legyen, hogy augusztus 20án, a legjelesebb ünnepségeinken itthon köszönthessük becses ereklyénket. Szentjeink, így első királyunk ereklyéi természetesen ma is a szentéletű ember üzenetét hirdetik, melynek minél több helyre kell eljutnia. Végleges elhelyezéséről ezzel összhangban hozott döntés kívánatos. Mi, keresztény konzervatív magyar demokraták a nemzet patrióta polgáraival együtt bízunk abban, hogy az ereklye hazatértekor rövidesen ismét átélhetjük a januári millenniumi nyit ány kivételes pillanatait. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében ezúttal is Várhegyi Attila államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Ör ökség Minisztériumának államtitkára :
