Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (136. szám) - Himnusz - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2250 rendszerváltozás vesztesének tekinti önmagát, s noha a diktatúrába és a tulajdonnélküliségbe vissza nem vágyik, mégsem tekinti sajátjának a piacgazdaságot és a demokráciát? (10.20) Bizonyára azért, mert az átalakulásért iszonyatos árat kellett fizetni. A magyar gazdaság ma képes körülbelül akkora bruttó hazai össztermék előállítására, amekkora az 1989es teljesítők épességének felel meg. Ezenközben a szociális juttatásokat is magába foglaló reáljövedelem 6 százalékkal alacsonyabb a tíz évvel ezelőttinél. Ugyanakkor a lakosság legjobban és legrosszabbul kereső tizedének átlagjövedelmei közötti különbség a nyolcvanas é vek közepének négyszeres szorzójáról mára nyolckilencszeresére nőtt. A lakosság körülbelül egyharmada rendelkezik az átlagnál nagyobb, míg kétharmada az átlagnál kisebb jövedelemmel. Több mint 80 százalékuk nem képes jövedelméből felhalmozásra. Mindez a s okak által rendszerváltozás fogalmához kapcsolt elitváltás és igazságtétel elmaradása, sőt a rendszerváltozás olyatén lefolyása mellett, melyben a korábbi illegitim politikai kiváltságok, a szinte sértetlenül megőrzött kapcsolati hálók segítségével mára je lentős részben a jogállam normáival és a magántulajdon szentségével körülbástyázott, még szilárdabb pozíciókká váltak. Egy bölcs mondás szerint a kommunizmusban az a legszörnyűbb, ami utána következik. S mi még egyelőre a kommunizmus után vagyunk. Tisztelt Képviselőtársaim! 1990. május 2a mégsem a gonosz feletti győzelem napja, hanem a szabadság első napja volt. A szabadságé, mely arra adatott, hogy a győzelem reményében megküzdjünk vele. Végső soron ez sem kevés, mert az idő tényleg nekünk dolgozik. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kovács László úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmi pillanatra, a rendszerváltozás folyamatának leginkább jelképes mozzanatára emlékezünk most. Ma tíz éve ült először össze a szabadon, demokratikus módon megválasztott Országgyűlés. Bizonyos, hogy abban az ünnepi pillanatban valamennyien végiggondoltuk az odavezető utat, annak állomásait és tanulságait, és megfogalmazódtak bennünk reményeink, várakozásaink, mit várunk a független, demokratikus Magyarországtól, és mit kívánunk tenni érte. Ami ennél fontosabb: az ország népe is megfogalmazta, hogy mit vár a politikától, a politikusoktól, mil yen életkörülményeket remél az új rendszertől, a demokratikus jogállamtól, a piacgazdaságtól. A megalapozatlan illúziók nem teljesültek, nem is teljesülhettek. Néhány év alatt nem lehet több évtizedes, sőt több évszázados elmaradást behozni. Ám a reális vá rakozások sem váltak maradéktalanul valóra. Van tehát mit tennünk, s ehhez érdemes, sőt szükséges a tíz esztendő mérlegét megvonnunk, legfontosabb tanulságait megfogalmaznunk, nem a múlt, hanem a jelen és még inkább a jövő érdekében. Tisztelt Ház! Az elmúl t tíz esztendő alatt hihetetlenül nagy utat tett meg az ország. Olyan változások mentek végbe, amelyekre nálunk szerencsésebb történelmű országoknak, nemzeteknek évszázadok álltak rendelkezésére. Létrejöttek és megszilárdultak a demokratikus jogállam intéz ményei, megfogalmazódtak és széles körben elfogadottá váltak normái. Magyarország a térség egyik legstabilabb államává vált. Létrejöttek a piacgazdaság intézményei, a gazdaságban meghatározóvá vált a magántulajdon. 1995 és '97 között sikerült helyreállítan i a gazdaság egyensúlyát, és ezzel megteremteni a fenntartható fejlődés feltételeit. Élve a kedvező nemzetközi feltételekkel, Magyarország a rendszerrel együtt nemzetközi kapcsolataiban is irányt váltott. Tagja lett a NATOnak, az Európa Tanácsnak, a fejle tt gazdaságú országok szervezetének, az OECDnek, és 1998 márciusában megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Tisztelt Ház! A rendszerváltozás hosszú és bonyolult folyamatának elindításában, kibontakoztatásában, erőszakmentes végigvitelé ben döntő szerepet játszott, hogy a különböző
