Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
2216 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik a vitából , hogy Lányi Zsolt képviselőtársam vagy nem figyelt, vagy nem érti, amit elmondtam, úgyhogy szeretném nagyon röviden összefoglalni. A bizottsági vitában ellenzéki képviselőtársaimmal együtt egy hatékonyabb megoldást javasoltunk. Tehát nem azért javasoltuk ezt a határozati javaslatot elutasításra, mert annak a szándékával esetleg nem értenénk egyet, hanem azért, mert nem tartjuk jónak azt a módszert, amivel ezt a szándékot érvényesíteni akarják. Én tehát nem vettem magamra az előterjesztésben megfogalmazott kritikát, nem is értek vele egyet, és visszamenőleg sem akarom legitimálni a vérengzéseket: elítélem azokat. De az áldozatokról való megemlékezésnek sokkal értelmesebb megoldásai vannak, mint a kötelezően elrendelt középiskolai ünnep. Mert az emléknap rövi d iskolai ünnepsége - ahogy képviselőtársam említette , osztályfőnöki órája üres formalitás marad, ezáltal a módszer méltatlanná válik az események történelmi súlyához. Helyette inkább azt javasoljuk, hogy állítson a kormány emlékművet, fordítsanak szelle mi és anyagi javakat a legújabb kori történelem alapos feldolgozására, és akkor majd aki megismerte a történelmet, nemcsak egy órára vagy tíz percre fog megemlékezni - és nemcsak egyszer egy évben - az áldozatokról, hanem akár többször is, és a saját jószá ntából, elhatározásából, meggyőződéséből. Ezért javasoltunk más módszert ennek a problémának a megoldására. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Bevallom őszintén, hogy Csizmár Gábor felszólalása némileg meglepett. Bevallom őszintén azt is, hogy azért, mert a módszert nem tartja jónak, mert ha jól értettem, akkor a történelmi oktatás oldaláról szeretné e zt jobban megfogni. Ezzel maximálisan egyetértek. Egyetlenegy dolgot nem értek, bevallom; mégpedig azt, hogy amikor ugyanez a tartalom jelenik meg a holokauszt áldozataival kapcsolatban, akkor ha ez nem jó vagy nem célravezető módszer, annak kapcsán ezt mi ért nem mondják el? Vagy ha nem mondják el, akkor arra kell gondolnom, ne adj' isten, hogy azzal sem értenek egyet, hogy arról megemlékezzünk? (Bauer Tamás: Azzal sem.) Ezt valahogy nem tudom összerakni a magam számára. Kétsé gtelen, hogy a nagy és széles rétegeket érintő katasztrófákról, meghurcoltatásokról, azt hiszem, egy társadalomban jó, ha a kollektív emlékezetben azok helyet kapnak, szerepelnek. Nem tudok mit kezdeni azokkal a felvetésekkel sem, hogy miért nincs emléknap ja - ha jól emlékszem, ön példaként említette - a katolicizmus erőszakos áldozatainak vagy a magyarországi németek kitelepítésének, és lehetne sorolni. A magyarországi németek kitelepítése tökéletesen ehhez az indítványhoz kapcsolódik. A magyarországi néme tek kitelepítése a második világháború után a szövetséges ellenőrző bizottság és szovjet hadsereg jelenlétében történik. Akkor tehát, amikor a kommunizmus áldozatairól úgymond megemlékezünk, akkor ez egy nagyonnagyon széles kör, és ezek között valóban eml ékezünk többek között számos zsidó honfitársunkra is, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy mind a Szovjetunióban, mind Magyarországon ezek a kommunista rezsimek elég kemények antiszemiták is voltak - ezt tegyük hozzá. Ön azt is említette, hogy Mag yarországon soha nem volt kommunizmus, és ilyen szóval nem lehet mit kezdeni. Kétségtelenül nem így hívták, úgy hívták, hogy szocialista. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Donáth László képviselő úrnak, MSZP.
