Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2213 ki. Azért, mert valaki a szocialista nevet haszná lja, az nem azt jelenti, hogy mi föltételezzük, hogy ön ebben részes. Mi egy olyan diktatúra ellen akarunk emléknapot állítani, amelyet nem vitathat el sem a jobb, sem a baloldal, hogy millió áldozattal járt. Ezt szerintem mindenki, aki itt ül, elismeri. Tehát nem kellene ebből megint - félreértés ne essék - olyan jellegű pártpolitikai kérdést csinálni, hogy "ezt mereven elutasítom, mert ezt támadásnak értem érzem én egy párt ellen". Ez nem egy párt elleni támadás, és még azt sem mondhatom, hogy csak magya r ügy. Ez az emberiség ügye, hisz az egész világ szenvedett, és ez a korszak, amelyet úgy hívtak, hogy kommunizmus, az első világháború után indult el a gyakorlatban, befejeződött, hála a jó istennek, a világon általában. Egykét kis helyen még működik, de nincs jövője. Ez az egész, amely majd száz év múlva a történelemben csak háromnégy lapon fog megjelenni a történelemkönyvekben, milyen borzasztó dolgokat idézett elő. Mint ahogy a nácizmus is csak pár oldalon fog megjelenni száz év múlva, de ott is majd elolvashatja a száz év múlva felnövekvő fiatal, hogy micsoda borzasztó szenvedéseket okozott, és egy fajt ki akartak irtani és egyebek. Tehát ezek a dolgok információk, ezekre szükség van, hogy a fiatalok meghallják, hogy a fiatalok a helyére tegyék, a fia talok ítéljék el. El kell ítélni annak az embernek, aki szociáldemokrata, aki a szociáldemokráciában a baloldali értékek mentén politizál, amelyik nekem ideológiai szempontból esetleg ellenfelem, megvitatom vele, de nem ellenségem akkor, ha milliókat nem ö lnek meg. Tehát ezért kellene önöknek támogatni elsősorban azt, hogy tisztázzák, hogy a baloldali értékek nem egyenlők azzal a rettenetes kommunista diktatúrával, amiben száz éven keresztül lassan itt milliókat irtottak ki. Mert nekik volna érdekük! Nem ne künk, mert mi mindig azt mondtuk, hogy mi ez ellen harcolunk. Tehát akkor nem mosható össze; a jelenlegi baloldalon ülő képviselőket, akiket én nem tartok gyilkosoknak, nem tartom olyanoknak, akik milliókat irtottak ki, nem tartom azt, hogy helyeslik, de h a így nyilatkoznak meg, mint az előttem szóló képviselőtársam, akkor fölmerül bennem, hogy most miért veszi ő ezt magára, most miért érzi. Talán van ennek valami alapja? Talán a lelke mélyén, talán a zsigereiben egyetért azzal az elmúlt száz évvel, mert ő kommunista volt? Egész más volt az! Magyarországon akik üldözték az embereket, és akik meggyalázták és meggyötörték, azok nem önök. Tehát nem önök ellen szól ez, hanem emléket szeretnénk állítani, ahogy a holokausztnak emléket kell állítani, emléket akarun k azoknak a nem zsidó embereknek, de akik szintén holokausztot szenvedtek, csak nem ezt a kifejezést használták, mert nem héberül nevezték el, hanem úgy nevezték el, hogy kiirtották a családját, hogy kisöpörték a padlását, hogy elvitték Recskre, hogy tönkr etettek életeket, hogy nem engedték érvényesülni és a többi, és a többi. Ebben egyet kell érteni minden humanistának, minden pártpolitikától függetlenül. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Aki ezzel nem ért egyet, az nem lehet humanista, azt egyszerűen minden féleképpen el kell ítélnem nekem személy szerint, és azt hiszem, hogy a jó érzésű embereknek is és az egész társadalomnak el kell ítélni. Apor Vilmos kérdése: Apor Vilmost a pápa boldoggá avatta. Én nem értek annyira az egyházi dolgokhoz, a pápa nálam bizt osan jobban ért hozzá. (Mécs Imre: Folyamatban van.) (12.20) Viszont egy magyar ember volt, egy püspök volt, egy pap volt, és függetlenül attól, hogy katolikus volt, református volt, evangélikus volt vagy akár izraelita lett volna, ha odaáll, amikor magya r nők ki vannak téve annak, hogy megbecstelenítik őket, hogy hordák rájuk mennek, és azt mondja, hogy kérem, ezt nem engedhetem meg a humanizmus nevében, Isten nevében - hívhatom Jehovának, hívhatom Mohamednek, hívhatom Allahnak, hívhatom Jóistennek, lehet ek református, akármi ; én ezt nem engedem, uraim, és akárhogy tartják rám a géppisztolyt, én odaállok, és ott állok addig, mert ezeket a nőket nem hagyom megbecsteleníteni, mert az én fajtám! És hősi halált hal, lelövik, áldozat, ezt a pápa elismeri, és nagyon megvizsgálva boldoggá avatja - és akkor nagyon jó, ha ehhez kötődik egy megemlékezés egy magyar boldoggá avatott püspök évfordulójával
