Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2211 tartózkodás mellett a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találta. (Szórványos taps a Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képvis elő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak. CSIZMÁR GÁBOR , az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bi zottság e napirendi pontot tárgyaló ülésén az előterjesztő nem vett részt, és megbízást sem adott, hogy más képviselje. A kormány sem vett részt e napirendi pont tárgyalásakor, és nem volt akárcsak egyetlenegy támogató kormánypárti hozzászóló sem a vitában . A két képviselő, akit az előttem szóló Dán János képviselőtársam említett, ellenzéki képviselő volt, akik nem támogatták a benyújtott határozati javaslatot. Így hát elég érdekesen alakult a helyzet, hiszen a szavazás során derült csak ki, hogy a többség támogatja és általános vitára bocsátja ezt az országgyűlési határozati javaslatot. A kisebbség sem a napirendre tűzést, sem a javaslat elfogadását nem támogatta a következő érvek alapján: 1. Tíz év óta most fordul elő először, hogy az Országgyűlés iskolai ünnepeket írjon elő egy konkrét valamely iskolatípusban. Ez a fennálló hatályos törvények alapján nem az Országgyűlés hatásköre, hanem az oktatási miniszteré bizonyos körben, illetve a közoktatásról szóló törvény alapján pedig magáé az iskoláé. A javaslat tehát hatásköröket von el másoktól, ezért alkotmányosan is kifogásolható, de semmiképpen nem nevezhető szerencsés precedensnek, hiszen ilyen alapon hetenként tárgyalhatna hasonló javaslatokat az Országgyűlés, különféle ünnepeket elrendelendő közoktatási in tézményekben. 2. Számos ünnep, emléknap, gyásznap volt már a magyar történelemben, számos tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy megítélhessük, nincs haszna, sőt kontraproduktív jellegéből adódóan kifejezetten negatív következménye van az ilyen jellegű, az aktuális hatalom által elrendelt kötelező ünnepléseknek. 3. A javaslat éppen azt a módszert alkalmazza, amit elítélni kíván. Nem tananyag fejlesztésével, nem pedagógusok képzésével, továbbképzésével, nem konkrét programok anyagi támogatásával kívánja a magyar történelem legsúlyosabb kérdései egyikének iskolai feldolgozását elősegíteni, hanem helyette látszatmegoldásokkal igyekszik ráerőltetni egy olyan feladatot a középiskolákra, melyekhez sem szellemi, sem anyagi forrásokat nem biztosít. A vitában felv etődött néhány ellentmondás is, hiszen nehezen magyarázható, hogy hol az oktatási miniszter, hol a kormány, hol az Országgyűlés rendel el emléknapokat az iskolákban. Ez így biztosan nem járható út, hiszen a diákok a történelem tanulmányozása helyett kötele ző ünnepségeken találkozhatnak csak lényeges és súlyos történelmi folyamatokkal, eseményekkel. Nem járható az a gyakorlat, hogy különböző ünnepeket különböző hatáskörben lévő vagy másoktól hatásköröket elvonó állami szervek állapítsanak meg. Nehezen magyar ázható, hogy más, igen lényeges történelmi eseményeknek, szakaszoknak, folyamatoknak nincs emléknapja; így - csak két példát említve - a magyarországi németek kitelepítésének vagy a katolicizmus erőszakos terjesztése áldozatainak, akiktől éppen a közelmúlt ban kért bocsánatot Őszentsége, II. János Pál pápa, és a sor még folytatható. Megítélésünk szerint Apor Vilmos emlékének is ellentmond a javaslat. Aki valamennyire is ismeri a püspök úr élettörténetét, tudja, hogy mi sem állt távolabb tőle, mi nt az ilyen fajta emlékezés és emléknapok kreálása; főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarországon soha nem volt kommunizmus - még a kommunisták sem állították az előző politikai rendszerre, hogy az kommunista rendszer volt.
