Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - LÁNYI ZSOLT (FKGP), a napirendi pont előadója:
2174 vezetési gyakorlatokat, akár együttműködjenek. Ennek következtében a határokon keresztül jöttekmentek ezek a fegyveres erők, fegyveres testületek, nálunk viszont még mindig maradt a régi törvény. Ezért bátorkodtam benyújtani akkor, 1999 januárjában egy önálló képviselői indítványt, amely ennek a rendezésére irányult. Nagyon leegyszerűsítve a témát, hiszen mindannyian ismerik a képviselőtársaim, nem akarnám ezt most pontról pontra elmondani, gyakorlatilag arról szól az én javaslatom, hogy a csapatmozgásokat, amelyek a NATO keretén belül történnek, avagy a békepartnerségben részt vevő országoknál történnek, és kimondottan gyakorlatozási jellegűek, egy szinttel alacson yabb döntési hatáskörbe utalnám, nem a legfelsőbb döntési szintre, a parlamentre, hanem a kormányra, illetve a kormányon belül is a honvédelmi kormányzatra, amely ezeket természetesen eldönti. Lerövidül így a lehetősége annak, hogy ne legyenek problémák, f ennakadások, időbeli eltolódások, tehát flottul működhessenek együtt az országok a közös hadgyakorlatokban és egyebekben. Utána természetesen a honvédelmi bizottságnak, illetve, ha szükségeltetik, azon keresztül a parlament plenáris ülésének beszámolás tör ténik, hogy kik mentek, hova mentek, miért mentek. (9.10) Tehát a kormány információt nyújtana a parlamentnek - mint a legfelső testületnek , de nem gátolná és nem hosszabbítaná meg az átfutási időket ezekben a döntésekben. Az olyan feladatok esetében, am ikor azonban kockázati tényező merül fel, ami azt jelenti, most nem a legrosszabbra gondolok, hogy egy támadás vagy harci cselekmény, hanem egyáltalán a NATOval szemben vállalt kötelezettségünk miatt szükségeltetik, hogy esetleg békefenntartás, netalántán béketeremtés ügyében igénybevehető legyen a magyar hadsereg egy része, akkor azonban már ne a kormány kezében legyen ez a döntés, mert ez annál már nagyobb horderejű, ez sok kockázati elemet tartalmaz, ezért ezt a parlament, tovább is, mint az eredeti alk otmányban szerepel, működtethesse. Az én javaslatomban az egyszerű többség számított, tehát az 50 százalék plusz egy képviselő, amit az ellenzék természetszerűen és jogosan kifogásolt, mert azt mondta, hogy végeredményben ezek olyan döntési mechanizmusok, amelyeknél bizony ne csak a kormányoldal dönthessen, hanem az ellenzéknek is legyen beleszólása. Meg kell mondjam őszintén, hogy én ezt átgondoltam, és utólag nagy örömmel üdvözöltem az erre vonatkozó javaslatokat, megbeszéléseket a honvédelmi bizottságban és különböző fórumokon. Mert való igaz az, hogy ha veszélyhelyzetbe kerülhet egy magyar állampolgár, egy magyar katona a békefenntartás, béketeremtés területén, akkor ne a kormány, hanem az egész parlament, tehát az egész népképviselet, mind a két oldal, amelyik lefedi a társadalmat, közösen vállalja a felelősséget. Tehát én nagy örömmel üdvözöltem, amikor az ellenzék ezzel az igénnyel lépett fel, és én a magam részéről a pártom nevében is, saját nevemben is megfelelő módon támogattam. Ennek következtében születtek olyan módosító indítványok, amelyeket természetszerűleg javaslok elfogadni, annál is inkább, mert hozzátartozik a történethez, hogy az alkotmánymódosító javaslatom után hatpárti egyeztetés történt. A hatpárti egyeztetésre való fölhívásban sajnála tos módon az egyik parlamenti párt nem képviseltette magát, azonban öt parlamenti párt igen. Az öt parlamenti párt közösen kidolgozott hathét módosító javaslatot, amiben, azt lehet mondani, a nagyobbik ellenzéki párt mindegyike érvényesítette a lehetőségé t, a kisebbiknek, az SZDSZnek volt egykét érdemi kifogása, és volt egykét módosítás, amivel nem teljesen értett egyet, és azt nem látta el aláírásával. De a többi módosító indítvány konszenzusos alapon történt, és ennek következtében remény van arra, ho gy mivel a kormány is elfogadta - és a kormány is egyetértett azokkal a javaslatokkal, amelyeket a tisztelt ellenzéki képviselők nyújtottak be, egészítették ki és javították föl az általam benyújtott alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslatot , remé ny van arra, hogy ez sikeresen itt átmegy a parlamentben, mert ez egy kétharmados törvény.
