Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KURUCSAI CSABA (FKGP):
2145 háborús eseményei által okozott környezeti katasztrófa fejezetéhez. Fran ciaország hasonlóan súlyos hatású környezeti katasztrófában való érintettsége, a napirendi szavazás kudarca, annak elfogadása, hogy a környezeti károsodással érintett ország képviselője ne legyen az ügyben előterjesztő, továbbá hogy a megfelelő raportőrt m eg kell találni, jelentette az ügyünkben az áttörést már a parlamenti közgyűlés napirendi szavazását követő napon. A továbbiakban az áttörést jelentő anyagról szeretnék szólni, teszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy olyan fokú az előzetes javaslatterve zet szakmai és politikai csoportok közötti támogatása, hogy annak tárgyalása az Európa Tanács nyári ülésszakán megkerülhetetlen. Szólni kívánok róla azért is, mert az előzetes javaslattervezet egyértelmű kiállás a környezet védelme és Magyarország érdekei mellett. Ezért annak fontosabb javaslatait a most tárgyalt, H/2300. számú bizottsági önálló indítvány kiegészítő módosító indítványaként kívánom előterjeszteni. Az indítványok Magyar Országgyűlés általi támogatása erősíti pozíciónkat az Európa Tanácsban, é s bővíti a raportőr érveinek körét. A Sir Sydney Chapman által jegyzett előzetes javaslattervezet a bevezetőjében megállapítja: az 1999 decemberében Bretagne partjainál hajótörést szenvedett Erica, valamint a Marmaratengerben szerencsétlenül járt Volganef t 248 balesetei súlyos következményekkel jártak a tengeri és a tengerparti élővilágára nézve. A 2000 januárja és februárja között egy sor, a Román Köztársaság területén véletlenszerűen bekövetkező baleset ciánnal és nehézfémmel szennyezte a Tiszát és mellé kfolyóit, még mielőtt beleömlött volna a Feketetengerbe. E szennyeződések veszélyes és hosszan tartó következményekkel jártak a folyók, a part és a tenger ökológiai rendszerére nézve. Az előterjesztés a továbbiakban rögzíti: a parlamenti közgyűlés úgy vél i, hogy e katasztrófák nagyrészt azért következtek be, mert a törvényi szabályozási és technikai természetű megelőzési és védekezési rendszerek nem voltak megfelelőek, a potenciálisan veszélyes műtárgyakat és üzemeket pedig nem ellenőrizték. E jelenségek p edig általánosságban arra a tényre utalnak, hogy a Közösség nem kívánja megfizetni a környezetvédelmi biztonság árát. E káros anyagok nagyban károsítják Európa környezeti örökségét, veszélyeztetik a tengerek és a folyamok növény- és élővilágának bizonyos f ajtáit. A környezeti károk nem ismernek határokat, ezért azok elhárítása minden állam közös ügye kell legyen, ezért a parlamenti közgyűlés, elismerve a különböző érintett államok között kialakult jó együttműködést, csak sajnálattal tudja tudomásul venni, h ogy a közhatóságok, az ipar és egyes polgárok elkötelezettsége a környezet védelme iránt még mindig nem felel meg a fenntartható fejlődés kívánalmainak. Különösen sajnálatos, mondja az előzetes javaslattervezet, hogy az Európa Tanács egyezményei - "Egyezmé ny a környezetre veszélyes tevékenységből származó károkért vállalt polgári felelősségről, Lugano, 1993", valamint "Egyezmény a környezeti büntetőjog védelméről, Strasbourg, 1998" - még nem léptek életbe, illetve hogy a gyakorlat olyan más kezdeményezéseke t sem kísért figyelemmel, mint a parlamenti közgyűlés által javasolt európai charta a Dunamedencéről. A fentiekre figyelemmel a raportőr javasolja, hogy a parlamenti közgyűlés a balesetek által okozott károk helyreállítását illetően hangsúlyozza, hogy szü kség van a károk helyrehozatalára, a gazdasági veszteségek megtérítésére, az érintett ökológiai rendszerek rehabilitációjára és a szennyeződés által megtizedelt fajok újratelepítésére. E vonatkozásban újból megerősíti a "szennyező fizet" elv helyességét, valamint hogy szükség van ennek az alkalmazására. E tekintetben pedig egyértelműen és elkülöníthetően meg kell állapítani az összes érintett fél felelősségét. A válsághelyzetet illetően az előterjesztő javasolja a parlamenti közgyű lésnek, hogy az hangsúlyozza: nagyon fontos, hogy a balesetben közvetlenül érintett és a válságkezelő csoportban részt vevő összes fél egy időben tájékoztassa egymást a szennyezés természetéről és kiterjedéséről,
