Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2142 Igen, ellentmondások feszültségében élünk, az utóbbi hónapokban sokan mondjuk, gondoljuk, hogy igencsak ránk jár a rúd. Kemény próbákban edződik és vizsgázik most az ország, a hófúvások, a belvizek, a ciánszennyezés, a nehézfémszennyezések több hullám a, az évszázad legmagasabb árvízszintje nehezíti a Tisza mentén élők életét, de áttételesen az egész országét is. Ilyenkor könnyen másokat vádolunk mulasztással, másokat okolunk a bajokért. Még ha meggyőző érvekkel is igazolhatók ezek a vádak, most azzal s egíthet a törvényhozás, hogy megalapozott és gyorsan kivitelezhető határozatot hozunk. Az előttünk lévő bizottsági önálló indítvány, ha késve is, és nem teljes egészében, de megfelel ennek a kívánságnak. (18.50) A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a kormányzati kiegészítésekkel együtt egységesen támogatja ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását. Véleményem szerint nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt negyedév egymást követő méreghullámai a Tiszán emberiség ellenes bűntettnek i s minősíthetőek, hiszen száz évvel ezelőtt egy ilyen arányú vízmérgezés, amikor még nem ismerhették fel a folyóban rejlő mérgeket, emberéletek ezreit is kiolthatta volna. Hogy most nem történtek tragédiák, az csak a vízminőség rendszeres vizsgálatának, a g yors tájékoztatásnak, a folyam menti szigorú ellenőrzésnek és a rendkívüli helyzetben működő rendkívüli megoldásoknak, például a zacskós ivóvízellátás megszervezésének köszönhető. Az ember már képes védekezni - a pusztításnak kitett tiszai élővilág már kev ésbé. A károk felmérése, a kártérítési perek adatigénye mellett érveket szolgáltat a környezetvédelmi előírások szigorúbb ellenőrzéséhez és a katasztrófaelhárítási programok előkészületeihez is. A cianidmérgezés, a nehézfémszennyeződések román eredetűek. Fel kell tehát tennünk a kérdést önmagunknak is, milyen lehetőségeink vannak, hogy megelőzzük a további folyamatos szennyeződéseket. Többször olvashattuk az elmúlt hetekben azokat a jogászi véleményeket, amelyek szerint nincs szükség újabb nemzetközi egyez mények megkötésére a vizek tisztaságának a megőrzése érdekében, hiszen már jelenleg is mintegy negyven ilyen jellegű megállapodás létezik. Valószínűleg a jövőben is könnyebben aláírnak efféle egyezményeket az érdekelt felek - ezekben az egyezményekben ninc s szó ellenőrzésről és a bekövetkezett károk megtérítéséről. El kell tehát érnünk az ellenőrzést, a károkozás után a felelősség megállapítását és a károk megtérítését is. De hogyan? Mind Magyarország, mind Románia csatlakozásra készülő ország, belátható id őhorizonton belül az Európai Unió tagállamaivá szeretnénk válni. Ha ezek az országok távlatban vállalják az uniós követelmények érvényre juttatását a környezetvédelem területén, akkor ennek bizonyságául engedélyezniük kell a megfelelő nemzetközi ellenőrző bizottságok működését a területükön, vagy folyamatosan ismétlődő szennyezések esetén szorgalmazniuk kellene a tartós nemzetközi felügyeletet a folyók, folyamok menti vidékek ipari üzemeinek derítőinél és a lakossági szennyvíztisztítótelepeknél. Ezeknek az ellenőrző bizottságoknak a működése valamennyi ország érdeke, azaz a súlyos nemzetközi következmények miatt korántsem tekinthető belügynek az uniós szabványok irányába történő intézkedések ellenőrzése. Azok az országok, amelyek elleneznék a környezetvédel mi előírások betartásának nemzetközi ellenőrzését, magatartásukkal bizonyítanák azt, hogy részükről nincs komoly törekvés az uniós előírások otthoni betartatására. Meg kell jegyeznem, hogy az országgyűlési határozati javaslat 5. pontja kilátásba helyezi an nak az esélyét is, hogy az uniós követelmények érvényre juttatásának a szándéka egyben uniós környezetvédelmi pénzforrások elnyerésére is alkalmat teremt. A nemzetközi ellenőrzés vagy szükség esetén a felügyelet megkövetelése amiatt kerülhet előtérbe, mert a román állam nem vállal semmilyen felelősséget a történtekért. Ez annak a bevallása, hogy nem is nagyon ellenőrzi mint hatóság az általa is aláírt nemzetközi környezetvédelmi egyezmények betartását. Véleményünk szerint elfogadhatatlan ez az álláspont. Ne m lehet a román
