Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója:
2119 megemlítette bizottságunk ülé sén, egy még komplexebb és még jobb határozatot sikerül majd az Országgyűlésnek elfogadnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Balla György képviselő úrnak, a gazdasági bizott ság előadójának. Képviselő úr! BALLA GYÖRGY , a gazdasági bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! 2000 februárja a környezet- és természetvédelem fekete hónapja. Az ország előbb döbbenettel hallgatta a ciánszenny eződésről szóló híreket, majd egy emberként próbált meg segíteni. Aggódott a Tisza élővilágáért, a Tisza mellett élőkért, és később sajnos gyászolta a folyót. Bár a tragédia pontos méretei és következményei még most sem ismertek, de biztos, hogy a Tisza él ővilágának helyreállítása érdekében komoly állami szerepvállalás szükséges. A kormánybiztos úr és a környezetvédelmi szakemberek azonban figyelmeztettek arra is, nehogy a bajt a segítő szándék hibás megjelenésével tovább súlyosbítsuk. Véleményük szerint cs ak olyan beavatkozások javasolhatók, amelyek segítik az élővilág és a teljes tápláléklánc kialakulásának megerősödését, de mesterséges telepítések és egyéb beavatkozások csak károsak lennének. Ezzel mi is egyetértünk. A környezetvédelmi bizottság önálló in dítványa a fenti szellemben és az összefogás jegyében született, így nem meglepő, hogy a Magyar Országgyűlés gazdasági bizottsága egyhangúlag támogatta a fenti javaslatot. Ugyanakkor a gazdasági bizottság tagjai - mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról - néhány kiegészítő javaslatot is tettek, melynek célja a határozati javaslat jobbítása volt. Ez kitűnt abból is, hogy az ülésen jelen lévő Illés Zoltán elnök úr, hasonlóan a költségvetési bizottsághoz, itt is teljesen fogadókésznek bizonyult, és a később i egyeztetések függvényében támogatásáról biztosította ezen javaslatokat, melyekről szólnék néhány szót. Tisztelt Ház! A szennyeződést követően komoly sajtóvisszhangra talált Szolnok és a környékén lévő települések problémája. Nem véletlenül: mintegy 120 e zer ember ivóvízellátása került komoly veszélybe, és ez csak a baj egyik eleme. Bár a térség csatornázási szempontból az ország fejlettebb régiójához tartozik, a megelőző évtizedekben a derítők, szikkasztók útján az az altalajszint, amelyben az ivóvízvezet ékek húzódnak és üzemelnek, fekáliás és egyéb bakteriális módon szennyeződött. Amennyiben az ivóvízhálózat kiürül és a 6 bar uralkodó hálózati nyomás megszűnik, a csővezetékhálózat kora miatt biztosra vehető, hogy a szennyezett talajvíz az ivóvízhálózatba kerül, okozva ezzel sokkal súlyosabb problémát, mint maga a szennyezett Tiszavíz. Erre most nem került sor, mely csak részben volt köszönhető az ott élők példa értékű magatartásának és a szakemberek kimagasló munkájának, másik részben ezt a szerencsének köszönhettük. Ha a környezeti tragédia a Tisza alacsonyabb vízállásánál következik be, ezáltal a szennyeződés lefolyásának üteme lelassul, akkor nem valószínű, hogy a rendelkezésre álló ivóvíztartalék elegendő lett volna. Ez most nem így történt, de sajnos a ciánszennyezést követő nehézfémszennyezések bebizonyították, hogy nem egy egyszeri veszélyhelyzettel kell számolnunk. Lévén, hogy a felszíni vízmű hidrológiai adottságok híján csupán a mederből tud vizet vételezni, ezért nincsen más megoldás, mint hogy ki kell építeni Szolnok és térségének tartalékivóvízbázisát. Erre lehetőséget teremt a város mellett elhelyezkedő alcsi HoltTisza. A beruházás mértéke nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzatok ezt saját erőből oldják meg, de termé szetesen az ott élők sem várják el - ezt eddigi tetteikkel is bizonyították , hogy az állam egyedül oldja meg problémáikat. (17.20) A Szolnokon és Szolnok környékén élő polgárok kérik a magyar kormányt, hogy mielőbb, lehetőség szerint még ebben az évben s egítsen súlyos gondjuk megoldásában.
