Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
2095 ennek viszont van egy feltétele, hogy a részletes vitát ma ne zárjuk le. Azt hiszem, semmiben nem szenved kárt a törvény, ha a részletes vitát később zárjuk le. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ké pviselő úr! Holnap délutánig lesz lehetőség az egyeztetésre és a módosító javaslatok elvégzésére. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr, nekem ez így jó. A jelentés 144. pontjában a hulladékkezelési tevékenység felsorolása történik. Nem tartom logikusnak és jónak, hogy előbb történik a gyűjtés, a begyűjtés, tárolás, ártalmatlanítás, majd végül a hasznosítás. Ez egy fordított logika szerint működik, véleményem szerint nagyon sok hulladékot, nagyon sok hulladéknak vélt anyagot lehet hasznosítani, mert hasznos anyag. Ugyanúgy vagyunk vele, mint a gyommal, azért gyom valami, mert nem ott van, ahol éppen kellene, tehát számunkra haszontalan, és nagyon sok hulladékanyaggal így vagyunk: csak azért hulladék, mert nem ott és nem akkor van, amikor éppen ke llene, de lehet hasznosítani. Tehát én elsősorban a hasznosítást szeretném ebben a logikai sorban elhelyezni, és semmi esetre sem az ártalmatlanítás után. Tessék csak belegondolni, ha valamit már ártalmatlanítottunk, akkor miért kellene hasznosítani? Tehát én ezt a logikai sort úgy képzelem el, ha nem tudtuk hasznosítani, be kell gyűjteni, előkezelni, szállítani, tárolni, mert még esetleg mindig van lehetőség máshol hasznosításra, és ha mindez nem valósul meg, akkor jöhet az ártalmatlanítás. Tehát én ezt a logikai sort szeretném helyre tenni. A következő a 155. pont. A 17. §ban arról szól a javaslat, hogy a hulladék behozatala, kivitele és átszállítása. Én csak annyit szeretnék benne hagyni, hogy a hulladék átszállítása. A törvény az alapelveknél nagyon hel yesen megfogalmazza, hogy mindenki a saját hulladékát legyen köteles ártalmatlanítani, illetve valamilyen formában elhelyezni. Semmi nem indokolja, hogy hazánkba bárhonnan is hulladékot hozzanak be és mi se vigyünk ki. Ha valamit megtermeltünk, igenis, mi ártalmatlanítsuk, senkinek ne vigyük a nyakába. Sokkal nagyobb veszélyt jelentene az, ha a mi nyakunkba hozzák be, ez az ökogyarmatosítás néven ismert folyamat nagyon szépen beindulna, és ha netán még gazdaságossági kérdést is csinálunk belőle, akkor mi cs ak a fogadók lennénk minden "áldásával". A 160. pont: azt hiszem, ez a 19. § (1) bekezdéséhez egy nagyon fontos kiegészítés, tudniillik azt mondja, hogy "környezetvédelmi hatóság engedélyével hulladéklerakóban történő lerakással", vagyis az ártalmatlanítás nak egy formáját. Én ehhez szeretném kiegészítésként hozzátenni, hogy akinek a települése közelében van veszélyes hulladék vagy csak sima hulladéklerakó, az nagyon jól tudja, hogy a szél, a víz, az állatok mit hordanak ki a hulladékból. Ezért szeretném kie gészíteni azzal, hogy "a környezetbe jutást kizáró módon a hulladéklerakóban történő lerakással", és itt zárójelben kiemelni azt, hogy ez a fajta megoldás azonban csak az ártalmatlanításhoz vezető út egyik állomása lehet, és nem egyenlő az ártalmatlanításs al. Ki kell törölni a fejünkből azt, hogy a hulladéklerakás egyenlő az ártalmatlanítással. Ha azt gondolnánk, akkor nem lennének azok a problémák, amelyeket a lerakott hulladékok még ma is okoznak nekünk. A következő a 181. pont. Itt arról szól az eredeti javaslat, hogy az ingatlantulajdonos a települési hulladék veszélyes összetevőit, a veszélyes hulladékokat köteles külön gyűjteni. Én ezt szeretném úgy átfogalmazni, kihagyva belőle ezt a részt, hogy "a veszélyes hulladékot a települési hulladéktól elkülön ítve", tudniillik a települési hulladék veszélyes összetevőit kiszedni, elkülöníteni szinte lehetetlen. A veszélyes hulladék jól körülhatárolható, hogy mitől veszélyes hulladék, tehát ezt külön kell gyűjteni a települési hulladéktól. Azt hiszem, hogy így s okkal logikusabb és egyértelműbb ez a megfogalmazás. A 228. pont nagyon érdekes; több képviselőtársam említette a 227. pontban, pontosan Farkas Imre, Kovács Tibor és Göndör István hasonló indítványt nyújtottak be, és ahogy ők megfogalmazták,
