Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FONT SÁNDOR (MDF):
2062 Jelen pillanatban egy szűkítettebb változatot kapott meg a parlament, a képviselőtársak, am elyben már akut kérdések nem kerülhetnek módosításra. Ezek közé sorolom leginkább a termőhelyi kataszteri besorolás kérdéskörét. Egy változat foglalkozik azzal, hogy a magyarországi IIIIII. kategória mit jelent, sőt van egy IV. kategória, ahol elviekben nem lehet szőlőt termelni, de szerintem ez az FVM legnagyobb feladata lenne - és azt gondoltam, hogy erre az időre elkészül - az európai uniós normák szerinti III. kataszteri besorolás elkészítése. A csatlakozásig minden bizonnyal el kell ezt végezni. Az Európai Unióban I. és II. osztály van, jelen pillanatban Magyarországon három osztály van, de mint említettem, igazából négy. Ezzel kapcsolatban a nagyon komoly szakmai viták már lefolytak. Véleményünk szerint most ideje lett volna rendezni ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy I. kategóriának elnevezve minden minőségi kategóriát, amelyben ma jelenleg hegyközségek, borvidékek működnek, és Magyarország egyéb területeit II. kategóriának nevezni, ahol a lehetőséget kellene megadni a későbbiekben bármikor az ott él őknek, hogy ha akarnak, akkor szőlőtermeléssel foglalkozhatnak. A II. kategória egyben már minden megkötöttséget is tartalmaz, tehát a szakmai felügyeletet, a szakmai koordinációt is egyben magában foglalná. (12.50) Jelen pillanatban az IIIIII. kategóriákba sorolás, ahogy Kerényi János fideszes képviselőtársam is említette, főleg a III. osztályba sorolás a legnagyobb vitája az előterjesztésnek, hiszen a szakmai megkötés egy olyan fogalmi kör, amelyben bizonyos terül etek korlátok alá kerülhetnek. El tudjuk képzelni azt, hogy a szakmai megkötéseket a borvidéki rendtartásokban kellene szabályozni, a térség leginkább ismerői mindenféleképpen a borvidéken ott élők, nemzeti tanácsok. A fajtahasználattal kapcsolatosan szint én elhangzott az a javaslat, amit többek között én is megfogalmaztam, hogy úgy érezzük, a hegyközségi törvény következtében olyan stabil, erős szervezet épült ki, amely képes arra, hogy a fajtahasználati szabályozást a maga döntési mechanizmusaiban eldönts e. Adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy borvidékenként a megyei hegyközségi tanácsok szerepkörébe juthassanak ezek a fajtahasználati szabályok! Nagyon pozitív a törvénytervezet részéről, amit több képviselőtársam említett, hogy többek között az erdő- és gyümölcstelepítéseket csak a hegyközség kikért véleményével lehet majd a későbbiekben bizonyos megjelölt területeken elvégezni. Nem akarunk ebben ténylegesen feszültséget okozni a gyümölcstermelő társainkkal - jómagam is mindkét változatot művelem , hisz en a szőlő, gyümölcságazat egységes, de egy gyümölcsös vagy egy erdő telepítése valóban komoly gondokat okozhat a környező szőlőterületeknek. Tehát ez egy nagyon pozitív része az előterjesztésnek. Szintén pozitívnak tartom azt a részt, amelyben a magyaror szági szőlőtermelő helyeket újranevesítjük, hogy melyek sorolhatók ezután a különböző borvidékekhez. Persze nem főleg Alcsútdoboz és amit említettek, de például Csurgó nagyon jelentős és régóta igényelt besorolását kéri, ez benne van az előterjesztésben. G yakorlati szempont szerint viszont nagyon nehezményezzük a származási bizonylati kérdéskört. Megvilágítva ez azt jelenti, hogy jelenleg számos szőlőtulajdonosnak nem ott van a szőlőterülete, mint ahol a tárolási helye. Magyarországon ez így alakult ki a ki lencvenes évek után, és ez valamelyest örömteli is, hiszen jó néhány komoly pincészetnek az ország különböző területein van szőlője, ezáltal különböző minőségeket tud évjáratonként a piacra juttatni. Azonban ezeknek a szőlőtermelőknek nagyon komoly gond, h ogy a szőlő származási bizonylatát a szőlő helye szerinti hegybíró adja ki. Ez teljesen jogos, hiszen ő ismeri, hogy azon a területen mi teremhet, sőt az is jogos, hogy az első bormennyiséget leírják erről a szőlőmennyiségről, tehát szakmai egyetértését ad ja, hogy arról a területről ennyi szőlő után ennyi bor állítható elő. Ez is teljesen jogos, hiszen termőhelyenként változik ez a paraméter. De ezek után, miután egy okmányt kap a szőlőtulajdonos és majdan bortulajdonos, nem értjük meg, hogy a tárolási hely ről, ami más helyen van, mint a szőlőterület, miért kell mindig visszautaznia vagy visszautaztatnia ezt a származási bizonylatot abban az esetben, ha megbontja ezt
