Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról s a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2033 Paks y Gábor vezérigazgató úrnak, akik oroszlánrészt vállaltak ennek a munkának az elkészítésében , megadja az alapot nekünk arra, hogy a szakmai szempontok megfelelő kontrollját a végrehajtás során megkövetelhessük, mert nem elég a szabályozást kimondani, azt be is kell tartatni. Már hallok hangokat, hogy ez az előírássorozat, ami itt előttünk fekszik, túl zöld - ezt hallottam. Nos, azt hiszem, amikor egyes érdekek, amelyek most, úgy tűnik, csorbát szenvednek a Balaton védelmével szemben, arra kezdenek hivatk ozni, hogy valami ettől lesz túl zöld, akkor én egy kicsikét elgondolkodom azon, hogy hol keresik majd a rést, hol keresik majd a lehetőséget arra, hogy azokat az alapvető szabályokat, amelyeket egyébként valóban megengedő módon és fokozatosan tár elénk ez a rendezési terv, függően attól, hogy az adott terület mennyire indokolt a védelemre, illetve annak kiszolgáló egységei mennyiben segítik a Balaton még meglévő ökológiai rendszerének további fenntartását, esetlegesen javítását, akkor azt kell látnunk, hog y igen, itt a kormányzati felhatalmazásokat a lehetőség szerinti legszűkebb területre kell korlátozni, mert egyes előírásai ennek a rendezési tervnek is azt mutatják, hogy esetleges lobbiérdekek bizony megtalálhatják azokat a lehetőségeket, amelyek oda vez etnek - és ezt szégyen látni , hogy a Balatonnak a feltöltése folyamatosan tart a mai napig is, kedves jó barátaim, és esetleges feltöltött területeket kívánnak ingatlannyilvántartásilag újólag bejegyezni, és abban a pillanatban már a rendezési terv álta l előírt védőtávolsággal rendelkeznek, jóllehet a Balaton vízfelülete csökken. És azt sem nagyon jó szemmel nézi az ember, ha egyes, már a partszakaszt birtokoló magán- és társasvállalkozások egyszerűen rossz néven veszik, ha az illető hatóság a már most h atályban lévő szabályok alapján a part megközelíthetőségét írja elő. Itt bizony a magántulajdon korlátozásáról is szó van, méghozzá egy közösségi, egy természeti értéknek a védelmében, amelyet nekünk teljes erővel támogatnunk kell, és amelynek igenis meg k ell hogy adjuk azt a törvényi hátteret, amely a kikényszeríthetőséget is magában foglalja. Többen szóltak a Balaton kapcsán arról a zártkerti és a borvidék összefüggésében a szőlőtermesztési kataszterrendszerről, amelynek külön védelmi fokozatait, illetve eljárási rendjét ez a rendezési terv szabályozza. Igen sajátos szabályozás érvényesült a hatvanashetvenes években, amikor egy rosszul értelmezett szociálpolitika a zártkerti, úgynevezett szerszámoskamraakciót elindította, és ezt nem korlátozta le az orsz ág különböző területeire a védelemre való jogosultság függvényében, hanem azt mondta, mindent a dolgozó népnek, 12 négyzetméterig a zártkerten építsetek faházat, amiből aztán kétszer 12 lett, mert rátették a tetőteret is, jobb esetben kivitték a vasúti pul lmankocsit, és megvolt a szerszámos kamra, és az ország bádogvárossá vált. Nos, ez a rendezési terv itt a Balatonnál például szolgált arra, hogy induljunk el ezen az úton, és ne csak egy kiemelt üdülőkörzet, egy kiemelt táj, egy valóban fokozott védelemre érdemes térség érdekében, hanem az egyéb irányú szabályzatokat, ha kell, az önkormányzati törvény módosításával is, kényszerítsük ki úgy, hogy az ne sértsen ugyan korábban megszerzett érdekeket, de kényszerítse és ösztönözze is azokat, akik most a táj szá ndékos rombolásával vannak elfoglalva, arra, hogy egy olyan életteret biztosíthasson ebben az országban mindenki számára, aki a szabadidő eltöltésében, a természetszeretetében, esetlegesen bizonyos gazdálkodótevékenység végrehajtásában keresi a munkája mel letti lehetőségeket, kaphassa meg azt úgy, hogy az ne bántsa a többit, ne bántsa azt, aki egyszerűen a táj eredetiségét keresi. Ebben az országban ez a rendezési terv, azt hiszem, az első, az első törvény szintű szabályozás, de ezt követni kell majd a tová bbiakban, mint ahogy erre már az előző felszólalók is utaltak, az országos rendezési terv keretében a többi térség védettségének, illetve az egész magyar környezet és az emberi együttélés feltételeinek javítása érdekében. Ami a borvidékeket és az összevont termőterületeket illeti, a következő napirendi pont a szőlő- és bortörvény módosítása, aminek kapcsán ugyancsak felmerülnek majd azok a gondok, hogy milyen területeken, milyen nagyságrendben, milyen feltételek mellett és milyen védettséggel foglalkozzunk a szőlőtermesztéssel, és mennyire igazodjon a szőlőtermesztés, az ott termelhető fajta, technológia az adott terület hagyományaihoz, az adott terület értékeihez és természetesen azokhoz az optimális lehetőségekhez, amelyeket a szabályozás nyújt.
