Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP):
1986 Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik, tisztelt képviselőtá rsaim, Nikolits István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. NIKOLITS ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt El nök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! E késői vagy korai órán szeretnék emlékeztetni, különösen azokat szeretném emlékeztetni, akik a nemzetbiztonsági bizottság általános vitára alkalmas minősítő vitáján jelen voltak. Én elfogadtam és támogattam az által ános vitára való alkalmasságot, meg is indokoltam azzal, hogy szeretném szakmai vitában itt, a Ház nyilvánossága előtt nagyító alá venni ezt a kérdést. Azután elbizonytalanodtam egy kissé, amikor végignéztem a történéseket, mert annyira egyértelmű volt az a sorozat, az az út és az a sor, ami ezzel a törvénnyel történt. Azt mondtam magamban, hogy valószínűleg teljesen egyértelmű és kézenfekvő tényeket, dolgokat fogok itt elmondani ebben a vitában, ami nem ildomos - nem is gondoltam, hogy ilyen késő lesz ehhe z , de a vita eddigi menete meggyőzött arról, hogy nem célszerűtlen ismételten feleleveníteni azt, ami történt. Az a véleményem, hogy az okulás célzatával ezt meg is kell tenni. Én igyekszem mindenféle politikai felhangtól mentesen megtenni ezt, nem célom , ugyanakkor el kell hogy mondjam az előttem szólóknak, akik esetleg több politikai töltetet tettek ebbe a kérdéskörbe, mint amennyi kellett volna: megértem őket is, de nem veszem magamra, és igyekszem szakmai vonatkozásait elővenni ennek a kérdéskörnek. T ehát mint ahogyan említettem is, a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat egy olyan törvény módosítását tűzte ki célul, mely elég hosszú szülési időtartamon ment át, és ezt követően sem volt nyugodt végrehajtási időszaka. Fontos ezt elöljáróban felidézn i, hiszen aki nem tanulmányozza ezt a meglehetősen mozgalmas előéletet, vagy valamely más okból von le ebből hibás következtetést, az könnyen rátévedhet a korábban már járhatatlannak bizonyult útra. Érdemes tehát röviden áttekinteni a korábbi történések fő bb állomásait és kiemelni a megszívlelendő tanulságokat. Többen elmondták már itt is, hogy az első szabadon választott parlament utolsónak elfogadott törvényéről van szó. Önmagában már ennek a momentumnak is van jelentősége. A rendszerváltás ugyanis négy é vvel korábban kezdődött, és a múló idő sok tekintetben befolyásolta a törvényalkotókat a törvény végleges megformálásában. Amit most mondok, azt nem én mondom, hanem az Alkotmánybíróság egy későbbi határozatából fogom idézni, de jellemző arra az állapotra, amit az előbb is fölemlítettem. Azt mondja az Alkotmánybíróság - ez a 60as határozata 1994ből: "Azalatt az idő alatt, míg Magyarországon a tervezetekből végül is törvény lett, megtörtént, illetve elmúlt a rendszerváltás. A törvény tartalma is más, mint a többi volt szocialista országban. Ez a törvény a politikai és közéleti szereplők, s ezen keresztül az államélet áttetszőségét szolgálja. Ebben találkozik a rendszerváltásból tovább élő morális követelmény a normális jogállami értékrenddel." - mondja az A lkotmánybíróság határozatának egy magyarázó részében. Ma már tudjuk, hogy nagyon nehéz feladatot készült megoldani akkor az Országgyűlés. Az akkori belügyminisztériumi államtitkár vitazáró beszédében még bizakodó volt. A törvényalkotói munka kiemelkedő sza kaszának minősítette a törvény megalkotását, és kijelentette, hogy a kormányzat gondosan mérlegelte és szem előtt tartotta a törvényjavaslattal szemben támasztott alkotmányossági követelményeket. Ma már tudjuk, hogy a remények nem váltak valóra, és az alko tmányossági szempontok gondos mérlegelése sem volt eredményes. Az Alkotmánybíróság ugyanis még az elfogadás évében a 60/1994. december 24ei határozatával mintegy karácsonyi figyelmeztetésként a törvény számos pontját megsemmisítette, és határozatában kimo ndta - érdemes ezt a határozatot is szó szerint idézni: "Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a törvény 2. §a a közérdekű és személyes adatok elhatárolására nem alkalmazza következetesen ugyanazt az ismérvet, s ez azonos ismérveknek megfelelő személyi k öröket tekintve az ellenőrzés alá eső, illetve attól mentes csoportok között alkotmányellenes megkülönböztetésre vezet. A diszkrimináció
