Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
1971 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalásokr a kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Tóth András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a sz ó, képviselő asszony. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény előkészítése, elfogadása, valamint az időközben történt módosítása minden egyes alkalommal úgy kerül tálalásra a közvélemény felé az ellenző közszereplők részéről, hogy az csak romboló hatású, felkavarja az állóvizet, nyugtalanságot szít, egyfajta kellemetlenség. A törvé ny mellett érvelők által elmondott tények, adatok megdöbbentő volta mellett nem érződik a széles közvéleményben a téma fontossága, erkölcsi súlya. Ilyen esetben ajánlatos az érvelés során az irodalomhoz fordulni, hogy egy hangulatot, érzést közvetítsen, és ezen alaphangulat megteremtését követően lehet rátérni a száraz tényekre, amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok. Az általam választott idézet így hangzik: "Beírtak engem mindenféle könyvbe, és minden módon számon tartanak. Sötét szagú, poros hivatalokban én rólam is szól egy agg, szürke lap." Ezen idézet természetesen vonatkozhat a modern állam nyilvántartási rendszerére, azonban most egy diktatúra titkos adatairól és azok megszerzéséhez felhasznált aljas módszerekről van szó; amikor kollégák, diáktársak, sőt családtagok készítettek jelentést a legszemélyesebb magánügyekről. 1993. október 27én kezdte tárgyalni az Országgyűlés az első törvényjavaslatot. A Fidesz vezérszónoka, Kövér László, a következőket mondta: "Ezen a törvényjavaslaton, mint a kanyarón, át k ell esnünk, mert muszáj valamit ellapátolni abból a mocsokból és szemétből, amit mások előttünk összehordtak." A törvényjavaslat 1994. március 8án elfogadásra került. Az időpont jól jelzi, hogy az első demokratikusan megválasztott parlament utolsó ülésein ek egyikén szavazták meg a törvényt. A késlekedés a törvény végrehajtásának nagyban ártott, hiszen a konstrukció egyértelműen arra apellált, hogy a megnevezettek, a törvény által érintettek önként mondanak le a társadalom elvárásának megfelelően, az általá nosan elfogadott erkölcsi minimum okán. Az elmúlt tíz évet áttekintve jól látszik, hogy ezen társadalmi elvárás egyre csökken, ami zömmel a közvéleményformálás voltának köszönhető. Emlékezzünk csak vissza 1989re, amikor még a parlamenti képviselők vissza hívhatóságának az intézménye létezett. Elég volt, ha a sajtó csak felvetett korábban elkövetett bűnöket - és itt ne a mai értelemben vett bűnökre gondoljunk, hanem emberi életek megnyomorítására, tömeges méretekben , az érintett képviselő lemondott a parl amenti mandátumáról; bár volt közöttük néhány ravasz róka, aki direkt irányítása miatt ismerte a közvélemény befolyásolásának finom eszközét is, mint például Aczél György, aki betegséget színlelve kórházba vonult, majd amikor a hírekben már nem foglalkozta k vele, visszaült parlamenti székébe, szerencsére nem sokáig. A törvény legneuralgikusabb pontja az átvilágítandók köre, azaz hogy mely tisztségek betöltőit ellenőrizzék. A politikusok, az állami főtisztviselők kapcsán nagyrészt egyetértés volt abban, hogy ezt az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) számú határozatában kifejtette. A demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb, különösen ki kel l tenniük magukat mások kritikájának. Ehhez azonban személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok a funkciójukkal vagy a közszereplésükkel összefüggenek. A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyekn ek, különösen a választópolgároknak a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és azok megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.
