Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1951 törvényeket be kell tartani, azokat senki sem hághatja át következmények nélkül, hatalom birtokában sem, sőt, minél több hatalma van, annál kevésbé. Márpedig a közszolgálati médiumokban mára kialakult helyzet törvénytelen. Törvénytelen akkor is, ha a kormánytöbbség álságos módon az Alkotmánybíróság végzésére mutogat. Az a végzés ugyanis a médiatörvény egy passzusáról mondta ki, hogy nem alkotmányellenes, és nem a jelenlegi ál lapotról mondta ki, hogy az törvényes. Sőt, az indokolásban rá is mutatott, hogy a kormánypárti kuratóriumi elnökség létrehozása egyetlen esetben lehet törvényes, akkor, ha az ellenzéki frakciók nem állítanak jelöltet. Márpedig, mint tudjuk, állítottak. Az Alkotmánybíróság ítéletében ennél tovább nem mehetett. Továbbmehetett viszont, és tovább is ment a legfőbb ügyész. A magyarországi törvények értelmében az ügyészség felügyeli az alapítványok törvényes működését. Ha az ügyészség törvénytelenséget észlel, f el kell szólítania az alapítót a törvényesség helyreállítására, a felszólítás sikertelensége esetén pedig bírósághoz kell fordulnia. Tisztelt Ház! A legfőbb ügyésznek tehát, miután a házelnök kijelentette, hogy felszólításának nincs jogi relevanciája, két lehetősége maradt: vagy keresetlevelet ír, vagy lemondólevelet. Mint tudjuk, az utóbbit választotta. A házelnök úrtól persze úgy tudjuk, azért, mert ő korrepetálta jogból, és a legfőbb ügyész néhány percnyi korrepetálás után rájött, hogy mekkorát tévedett, ezért azután sietve és szégyenlősen benyújtotta a lemondását. Megkockáztatom azonban azt a feltételezést, hogy annak az abszurd helyzetnek szintúgy szerepe volt lemondásában, hogy ellenkező esetben pert kellett volna indítania az ellen az Országgyűlés ell en, amely az ő legitimációjának is forrása. Tisztelt Ház! A másik, Európában általánosan elfogadott alapelv, amelyre rá kívánok mutatni, a szélsőjobboldallal való együttműködés tilalma. Márpedig ezt a törvénytelen állapotot a kormánytöbbség csak a MIÉPpel összejátszva tudja fenntartani. Ennek a kijelentésnek az alátámasztására legyen elég néhány példát felhoznom. Az egyik magának a MIÉPfrakciónak a léte. Az Országgyűlés régóta alkotmányos mulasztásban van, mert nem szabályozta a Házszabályban az Alkotmány bíróság döntésével összhangban a frakcióalakítás minimális létszámát. Ha ezt az Alkotmánybíróság útmutatásai szerint megtette volna, ma a Magyar Igazság és Élet Pártjának nem volna frakciója a parlamentben, és nem volna miről vitatkoznunk, hogy hány képvis előt delegálhat a kuratóriumok elnökségébe. Állításomat alátámasztja az a tény is, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának képtelen követelését, miszerint tizenkét főnyi frakciójával kétszer annyi tagot kíván az elnökségbe delegálni, mint a Magyar Szociali sta Párt a maga 135 főnyi képviselőjével, nos, ezt a képtelen követelést a többség nem utasítja el, noha megtehetné. Ha megtenné, a helyzet megoldódna. A kormánytöbbség arra hivatkozik, hogy ez nem volna törvényes, mert hiszen erről a médiatörvény nem szól . Tudjuk azonban, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Minthogy a törvény kizárólag azt mondja, hogy a tisztelt Ház köteles megválasztani a kuratóriumok elnökségeit, de nem mond semmit ennek a választásnak a módjáról, a tisztelt Háznak lehetősége van arra, hogy ezt megtegye. Nem teszi meg. Lehetne szavazni a jelöltekről is, tisztelt Ház. A kormánytöbbség ezt is elutasítja, mondván, hogy túl sok az ellenzéki jelölt, és nem érzi felhatalmazva magát arra, hogy közülük válasszon. Olyan ez, mintha a választ ópolgár egy választókerületben azt mondaná, nincs ő felhatalmazva arra, hogy a pártok jelöltjei közül válasszon, állapodjanak meg a pártok egy jelöltben, majd ő azt megszavazza. Végül alátámasztja állításomat az a tény, hogy a kormánytöbbség meghálálja a M IÉPnek ezt a segítséget. Kulcsposztokat juttatott a MIÉPhez közel álló újságíróknak a Magyar Televízióban, és nem kell jóstehetség ahhoz, hogy lássuk, így lesz ez a másik két közszolgálati médiumban is. Szeretném még egyszer leszögezni, tisztelt Ház, a j og feltétlen uralma és a szélsőjobboldallal való együttműködés elutasítása alapelv, nem a joganyag része; átvétele éppen ezért nem a tárgyalások sikeres befejezésének, hanem egyáltalán a tárgyalások megkezdésének feltétele. Hiába biztosítaná a Magyar Szoci alista Párt képviselőcsoportja a törvény megszavazásához szükséges
