Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1924 előre látom, mi lesz: mo st, a kamarai összevonások során elbocsátottak egy csomó embert, közülük majd be lehet csábítani néhányat - de nem lesz meg a mögöttes tartalom! Amiről én beszéltem - amit ön ugyan nem kifogásolt , az az ellenőrzés folyamata. A kamarában van a hozzáértő e mberek többsége, megvan az a háttérbázis, amivel tényleg megteheti azt a dolgot, amit korábban nem tettek meg a jegyzők. És én ezért mondtam, hogy nagyon nagy tisztelettel ajánlanám az önök figyelmébe azokat a parlamenti hozzászólásokat, amelyeket minden p arlamenti párt megerősített, hogy rossz helyen van, rossz helyen volt korábban az önkormányzatnál a vállalkozói igazolványok kiadása - és most ezt ugyanoda visszatesszük. Én tényleg szeretném meggyőzni önöket arról, hogy gondoljuk végig: nekü nk mint a piacon lévő fogyasztóknak mi a jó. Kinek az érdeke, hogy tisztán lássunk a gazdaságban? Elsősorban maguknak a vállalkozóknak az érdeke, mert ők akarnak megtisztulni azoktól, akik a feketegazdaságban vannak, akik kontárok, akik nem megfelelő körbe n működnek. Egy újabb kétpercesben szeretnék majd visszatérni a törvényjavaslat kapcsán az egyik nagyon lényeges lyukra ezzel kapcsolatban. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Herényi Károly, a z MDF képviselője. Megadom a szót. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa és sajátos az én helyzetem, hiszen kormánypárti képviselőként és képviselőcsoportunk szószólójaként a kamarai törvény tárgyalásánál külön véleményt, a két másik koalíciós pártétól eltérő véleményt fogalmaztunk meg, annak adtunk hangot, és most nekem kell az előttünk fekvő törvényről beszélnem. Először nézzük meg, hogy miben rejlettek, miben foghatók meg a különböz őség okai! Azt gondolom, a tények megállapításában semmiféle különbözőség nem volt a parlamenti pártok között, azt gondolom, egyetlen parlamenti párt között sem volt. A célok tekintetében, az új törvény megalkotásának céljai, kitűzött céljai tekintetben a kormányoldal és az ellenzék nyilván másmás célt tekintett fontosnak. A kormánypártok között, a kormánykoalíción belül viszont a célok elérésének a módozatai tekintetében volt különbség, ez okozott köztünk vitát. Ha visszatekintünk, 1994ben az akkori korm ány, a Borosskormány idején a parlament az utolsó törvények egyikeként fogadta el a gazdasági kamarákról szóló törvényt, aminek volt néhány hiányossága - egyébként a törvény maga, azt gondolom, jó volt. A hiányossága abban fogható meg, hogy a végrehajtást kormányrendelet volt hivatott meghatározni, és miután a törvény elfogadását követően nem sokkal kormányváltás következett be, az új kormány meglehetősen későn fogott hozzá, hogy ezeket a rendeleteket megalkossa. Így meglehetősen hosszú ideig nem volt szab ályozva a kamarák hatásköre, feladatköre, jogosítványa, és nem volt szabályozva és biztosítva a működési költségeik forrása. Ennek kettős következménye lett: egyrészt meglehetősen magas tagdíjat kellett a kötelezően beléptetett tagoktól szedni, másfelől - jogosítványok hiányában - ez a szervezet, még mielőtt működni kezdett volna, tulajdonképpen kiüresedett és formálissá vált a működése. Az előbb Göndör képviselőtársam arról beszélt, hogy szakemberek kerültek utcára, akik a kamarákban dolgoztak. Azt gondolo m, hogy sajnos nem sok jó szakember dolgozott a kamarákban, mert ha jó szakemberek dolgoztak volna ott, akkor azért nem úgy működtek volna, ahogy működtek, mert nem igazán jól működtek ezek a kamarák. Hogy lehetett volna ezen a helyzeten változtatni? Hisze n egy harmadik járulékos probléma, hogy valóban, a kamarai vezető posztokat ellepték az olyan emberek, akiket én az akkori hozzászólásom idején hivatásos mozgalmárnak minősítettem. De nem a mozgalmárságukkal volt bajom akkor sem meg most sem, hanem azzal, hogy alapvetően nem nagyon értettek ahhoz, amit elvállaltak, hiszen az élet, a gazdasági élet, a politikai élet különféle területen tűntek fel, és minden alkalommal szakértőnek minősítették magukat.
