Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1900 Meg kell állapítani, hogy a keresztény kultúrákban, vagy mondhatnánk úgy, hogy a fehér ember civilizációs ter ületén ez egy sokkal súlyosabb probléma, mint bárhol másutt. Megállapíthatjuk, hogy az emberiség történetében soha, még soha nem történt olyan mértékű beavatkozás az élet természetes rendjébe, mint a XX. század második felében a magzatok elpusztításával. I lyen szervezett, szisztematikus formában ez nem történt meg az emberiség történetében, és ez mindenképpen filozófiai mélységekben is el kell hogy gondolkoztassa az embereket. Különösen aktuális ez itt Magyarországon, ahol jóllehet - én tökételesen elfogado m - nem az abortuszok számával függ össze a népszaporulat, a megújuló képesség. Ez sokkal többet jelent. A megújuló képesség az élet igenlését jelenti. Ennek egyik része az, hogy a magzatainkat megtartjuk, vagy nem tartjuk meg. Több mint kétszáz évvel ezel őtt a francia forradalom zászlajára tűzte a szabadság, egyenlőség, testvériség fogalmát. Ez végeredményben egy sokak előtt nem ismert kis bretagnei kezdeményezésből indult ki, ahol egy katolikus pap vezetésével fiatalok hozták létre azt az elégedetlenségi mozgalmat, amely az egyházi túlkapásokkal szemben jött létre. Ebből a kis gondolati csírából jött ez a hármas gondolat, amelyből végeredményben az előző századnak és az XX. századnak is csak arra futotta, hogy a szabadsággal foglalkozzon, és próbálja ezt minél jobban kiteljesíteni. De sem az egyenlőség, sem a testvériség fogalmát nem sikerül mellétenni, s ha egy picit is végiggondoljuk ezt a fogalomsort, akkor beláthatjuk, hogy a harmadik, a testvériség nélkül gyakorlatilag nem működik egyik sem. S a testv ériség - azt hiszem, mindannyiunk előtt világos - egyértelműen a szeretetre, a kölcsönös szeretetre épül. Ez véleményem szerint magára az életre is igaz. Tehát, ha mi életet akarunk adni, és azt akarjuk, hogy a magzat, a megfogant élet valódi, kiteljesedet t életté váljon, akkor működni kell a társadalom minden szeletében a testvériségnek és ennek a kölcsönös szeretetnek. Mert azzal, hogy valakit ápolunk, hogy valakin segítünk, azzal is az életet támogatjuk, és ha ezt nem jól tesszük, akkor nem tudjuk azt az ajándékot adni a nőnek, a leendő anyának, hogy ő is az életet válassza. Tehát az az érzésem, hogy itt nagyonnagyon hibás útra tereljük a vitánkat és az egész törvénynek a megközelítését is, hogyha csak leszűkítjük arra az egy döntési pontra, és ott megpr óbáljuk kiélezni úgy az állam és az egyén felelősségét, hogy most a magzatot megtartjuk vagy nem tartjuk meg, hogy most gyilkosságot követünk el, vagy nem követünk el gyilkosságot. (18.40) Az az érzésem, hogy a gyilkosságok már sokkal hamarabb el vannak kö vetve. Már szóban el vannak követve, akkor, amikor azzal a kislánnyal úgy beszélünk, az anyja úgy szól hozzá, hogy ha házasságot köt, az anyósa úgy ítéli meg, a férje úgy ítéli meg, hogy nincs szükség arra... - vagy egyáltalán olyan kapcsolati rendszer ala kul ki, a kölcsönös szeretet olyan mértékű hiánya alakul ki, hogy egyszerűen nincs bátorsága az élet igenlésére. Tehát elvesszük tőle azt a teret, amely valóban kiteljesíti az élet felé. Ha ezt a szeretetet nem tudjuk közvetíteni a leendő anyák felé, akkor megkérdőjelezhető a társadalom jogalapja, hogy mi történik ott, azon a tanácsadáson vagy abban a döntési pillanatban. Ez nyilvánvalóan mindannyiunk felelőssége, ez alól nem lehet kibújni. Ezért gondoljuk meg szavainkat vagy megjegyzéseinket, amikor több g yermeket vállaló vagy nehéz helyzetben lévő embereknél, vagy egyáltalán a közvetlen családokban ezt a kérdést felvetjük. Talán induljunk el inkább onnan, ha mindenki személyesen végiggondolja, hogy a családjában milyen klímát teremt, milyen kölcsönös szere tetet próbál létrehozni ahhoz, hogy az életek létrejöhessenek, tényleg kibontakozhassanak. Természetesen van egy másik aspektusa ennek a kérdésnek: a nagyobb közösség. Nyilvánvalóan nem lehet szorosan elválasztani őket, de a nagyobb közössé gnek természetesen van egy létérdeke, amely megköveteli azt, hogy ebben a kérdésben konkrét szabályozás is szülessen. Azt hiszem, itt a vonalak vagy a kölcsönös megértés elválik abban, hogy az állam szerepe, illetve a nagy közösség érdeke hogyan nyilvánulh at meg egy ilyen döntés megítélésében. Ha vészhelyzetben van egy társadalom... - szerintem ezt nyugodtan mondhatjuk, többször elhangzott, hogy demográfiailag ma Magyarország vészhelyzetben van, Magyarország egy olyan közösség, amely erkölcsileg és
