Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1887 a parlament - reméljük, ez most is így lesz. Másrészt a mostani kormányzat a fiatalok, a családok megsegítését tűzte ki programjául, a demográfiai csapdából, a nemzethalál víziójából azonban csak több éves, évtizedes munkával lehet kitörni , ami komplex megközelítést, széles társadalmi összefogást feltételez, feltételezi a politikai torzsalkodásokon való felülemelkedést. Amíg évente ennyi abortuszt végeznek és a lakosság száma évente ennyivel fogy, addig hiú ábránd, hogy egyszerre meg lehet változtatni a magyarországi demográfiai helyzetet. Ennek csak a halálozást meghaladó gyerekszületésszám tud megálljt parancsolni, ehhez viszont olyan családpolitikára, jövedelempolitikára, segélyezési rendszerre, egészségügyi ellátásra, foglalkoztatáspolit ikára, lakáspolitikára van szükség, ami meg tudja ezt teremteni; az egész probléma kezelését nem az abortuszhelyzet megoldása jelenti. Azt hiszem, jó lesz, ha ezt a törvényt elfogadjuk, és tisztelt képviselőtársaim, a többi, általam az imént felsorolt terü leten a kérdés ilyen szenvedélyes és ilyen megoldást igénylő módjával tudják ezt a problémát megoldani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Kös zönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne, ha valamennyien világosan látnánk, miről is szól az Országgyűlésben ennek a törvénynek a vitája. Aki ugyanis végighallgatta a vezérszónoklatokat és a mai vitát, végighallgatta azt, mit gondolnak képv iselőtársaink a művi terhességmegszakításról, hogy képviselőtársaink között vannak olyanok - Lezsák Sándor, Hegedűs Mihály képviselőtársunk és mások , akik úgy gondolják, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, és ezért az abortuszt meg kell tiltani . Tudjuk, sokan vannak a magyar társadalomban, akik így gondolkoznak. De azt is tudjuk, hogy jócskán vannak a magyar társadalomban, akik ezzel szemben úgy vélik, hogy az államnak ebben a kérdésben semlegességet kell tanúsítania, nem szabad beleszólnia abba , mit csinál egy állapotos nő a magzatával, és azt gondolják, hogy az államnak itt nincs teendője. Azt gondolom, azt a tényt, hogy a társadalom tagjai, polgártársaink ebben a kérdésben nagyon különbözőképpen gondolkoznak, különböző a meggyőződésük, különbö ző az erkölcsi felfogásuk erről a kérdésről, ezt nekünk itt adottságnak kell tekinteni, és semmi meglepő nincs abban, hogyha itt, az országgyűlési képviselők között is ezek a felfogások jelen vannak. A mi feladatunk azonban itt, az Országgyűlésben nem az, hogy a saját - ha úgy tetszik - magánmeggyőződésünket érvényesítsük; itt az a kérdés, hogy mi legyen az állam felfogása művi terhességmegszakításról, és hogy az állam a maga jogi eszközeivel, ha úgy tetszik: hatalmi eszközeivel milyen álláspontot érvényesí tsen. Ebben a tekintetben a mozgástér, hangsúlyozom: valamennyiünk döntési lehetősége szűkebb, mint az a kérdés, hogy magában erről a kérdésről valaki mit gondol. Mert ha azt gondolja is Lezsák Sándor vagy Mécs Imre, amit erről a kérdésről gondol - és én a z ő meggyőződésüket ebben a tekintetben teljesen tiszteletben tartom, becsületes, tisztességes felfogásnak tartom , az már egy más kérdés, hogy azt a felfogást, amit erről ők gondolnak, államhatalmi eszközökkel rá akarjáke erőltetni azokra az állampolgár okra, többek között nőkre, akik esetleg mást gondolnak ugyanerről a kérdésről. Mert itt ez a kérdés: mit érvényesíthet az állam a polgáraival szemben, milyen tekintetben kényszerítheti rá a törvényhozó, a képviselő a maga felfogását erről a kérdésről az eg yes állampolgárokra. És ebben a tekintetben már az a kérdés, hogy az alkotmány és az alkotmány alkotmánybírósági értelmezése milyen mezsgyét szab meg a mi számunkra. Ez a mezsgye nem szűk, mert hiszen az Alkotmánybíróság azt mondta, már a '94es határozatá ban is, hogy az alkotmány nem dönti el azt a kérdést, hogy embere a magzat; az Alkotmánybíróság azt mondja: ha úgy ítéli meg az Országgyűlés, dönthet ebben a kérdésben (Mécs
