Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIGE JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP):
1884 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót két percre Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Megrendü lten hallgattam képviselőtársam felszólalását. Különösen két szempontból voltam megrendülve, hadd osszam meg önökkel. Egyrészt azért, mert lelkészként elmondta ezt a családszerető, emberszerető, a család melegét, a megbocsátást hirdető szövegét, s én azt h iszem, mindannyiunk arcára kiült a megdöbbenés, miközben ezt elmondta. De volt egy másik megdöbbenésem, amivel befejezte a mondandóját. Trianon revízióját, a fohászt, amit Papvár Elemérné egy felhívással megnyert, mondta el az utolsó, záró sorokban. Reméle m, a kormány jelen lévő tagjai, nem az államtitkár asszony, hanem valaki más, vagy a Fidesz tisztelt időskorú tagjai, akik ezt megélték, és tudják, hogy ez nemzeti tragédia, valamilyen módon visszautasítják, hogy a magyar parlamentben most Trianon nyílt re víziója újból beköltözött a falak közé. Én ezt felháborítónak és felzaklatónak tartom. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Csige József képviselő úrnak, MSZP. CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ország gyűlés! Az imént valóban mindenki megkapta a magáét egy nem létező erkölcsi piedesztálról, nem létező erkölcsi háttérrel olyan kioktatásban volt részünk, amelyet köszönünk szépen, nem kérünk. Én elég idős vagyok má r ahhoz, hogy elmondhassam: én láttam és ismertem emberszerető és istenfélő református papokat. Látok, ismerek ma is emberszerető és istenfélő református papokat. Kár, hogy nem mindegyikük az! Nagyon sajnálom. S egyébként nem kellene talán nekünk az ilyen beszédre ilyen sokat reagálni. Talán más vágányon kellene gondolkodnunk. Elhangzik, hát szálljon el a levegőben, de ne ez legyen a közbeszéd tárgya. Mert ez a parlament különb, több és felelősebb annál, hogy vakvágányra, Trianon revíziójára és mindenki sér tegetésére fordítsa idejét. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Hegedűs Loránt képviselő úrnak, MIÉP. IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem Trianon reví ziójáról beszéltem ezúttal, hanem a külsőTrianonnal kapcsolatban én idéztem ezt a versrészletet, amit azért a magyar irodalomból nem lehet máglyára vetni, mert akkor ugyanott tartanánk, mint a nácik - már bocsánat. Arról van szó, hogy én a belsőTrianonna l, a lelki Trianonnal és a magyar népesség fogyásával kapcsolatosan idéztem mindezt. Amit az előttem szóló képviselő mondott, arra csak annyit szeretnék reagálni, az, hogy hol van létező és hol nincs létező erkölcsi piedesztál, ebbe a vitába nem kívánok be leszólni, azonban református lelkészként el kell mondanom, mert ez a református hitvalláshoz hozzátartozik, ezt nyilván azok a református papok is képviselték, akiket ön emberszeretőnek ismert, hogy létezik objektív erkölcsi piedesztál, és én ezen objektiv itás szempontjából mondtam, amit mondtam, természetesen a saját népem érdekében. Ennyiben szubjektíven, mert a magyar néphez tartozónak vallom magamat, de azt mondom, hogy ezt minden népnél hasonlóképpen kell cselekedni. Itt Izraelt érintettem már. Izrael esetében is a pozitív példát nyugodtan figyelembe lehet venni. A református papok elmondhatják azt is, hogy Sifra és Púa, a két héber bába nem volt hajlandó arra, hogy saját népét kiirtsa, s istenfélőként saját népe mellé állt - Mózes második könyvében van leírva. Ennek a
