Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1879 Azt hiszem, hogy hallatlanul fontos dologról van szó. Az élet origójáról, az élet keletkezéséről és az alkotmány egyik legfontosabb posztulátumáról van szó. A XX. század végének a legna gyobb vívmánya az, hogy az emberi jogoknak a garantálása alapvetővé vált minden demokráciában, a többség akaratával szemben is. Tehát azon jogoknak a köre nőtt, amelyeket még a többség sem vehet el. Ezek közé tartozik az élethez fűződő jog. Azonban nincs d efiniálva az, hogy az embert mikortól tekintik embernek. Az emberi jogok deklarációja is úgy keletkezik, hogy az emberek veleszületett joga, tehát a születéshez köti, a jog különböző fifikái visszamenőleges jogot adnak a méhmagzatnak, ha már megszületett, de valójában a születés előtt a méhmagzatnak semmi joga nincsen. A jelenlegi helyzetben ehhez képest nem lépünk előre, holott ez lenne a legfontosabb. Élünk egy társadalomban, ahol nem definiáljuk magunkat, hogy mikortól vagyunk emberek, és nincs erre vona tkozóan közmegegyezés sem. Van egy gyakorlat, amelyik a méhmagzatoknak a megsemmisítését - én is keresem a szót, nehogy megbántsak másokat - megengedi. Valahogy fordítottan van valami kis védelme a méhmagzatoknak. Nem tartom túl szerencsésnek a törvény nev ét, mert kicsit álszentnek érzem, de ez a saját véleményem. Ha megnézzük a törvényt, akkor ez a védelem adott esetben a 20. héttől vagy a 18. héttől, vagy a 12. héttől kezdve van, attól függően, hogy milyen szituációról van szó. Azért óriási különbség van a 12 hetes magzat, a 12 hét előtti magzat és a 20 hetes magzat között! (17.00) A törvény lehetőséget ad bármelyikük eliminálására adott szituációban. Az alkotmányelőkészítés során a múlt ciklusban megkíséreltük, ha nem is a definiálását a méhmagzat jogána k, de az élet védelmének egy szélesebb körű definiálását az alkotmánytervezetben. Ez nem sikerült. Tehát az előző ciklusban kialakított új alkotmánytervezet sem tartalmazott előrehaladást ezzel kapcsolatban. Ez az egyik dolog. (A jegyzői székben Mádai Péte r helyét Kapronczi Mihály foglalja el.) A másik az, hogy az Alkotmánybíróság maga is csak az alkotmány keretein belül tudott működni, és azon belül bizonyos életvédelmi mentalitást hiányolt a törvényből, és arra szólította fel az Országgyűlést, hogy ezt pr óbálja meg növelni. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a közszellem alakítása lenne, hiszen a közszellem az, amelyik a nagyszámú abortuszokhoz vezet. Az igaz, hogy a statisztika azt mutatja, hogy a '92es törvény óta fokozatosan csökken az abortuszok száma, de egyáltalán nem olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos volna. A tényleges segítségre utalt az államtitkár asszony is, arra, hogy segítő irányba kell elmennünk. Úgy gondolom, hogy ezt kell támogatnunk, hogy valóságos segítséget kapjanak azok, akik gyer meket akarnak vállalni, vagy nem kívánt terhességüket esetleg felvállalnák. A segítésnek nagyon sok formája van. Azt a folyamatot - hadd tegyem hozzá, mondom ezt ellenzékiként , amit a kormány is elindított a családok és a gyermekek támogatására, folytatn i kell, és erre a speciális esetre kiterjeszteni. Gondolok itt a nem kívánt terhességek esetében az örökbeadások intézményesítésére, segítésére, támogatására. Ma ez a büntetőjog és a polgári jog határán lévő dolog, nem akarok itt utalni különböző esetekre. Ugyanakkor sok ezer szülő, házaspár vagy pár vár arra, hogy gyerekeket fogadhasson örökbe. Anyagi, erkölcsi segítség, szeretet és támogatás kellene, a társadalmi szervezetek, egyházi és más intézmények de facto segítése. A törvényben szó van ezekről. Szó van azokról is, hogy a tanácsadás során, amelynek valóban segítőnek kell lennie, és ahhoz a nehéz helyzethez igazodnia, amelyben az a szegény ember van, aki oda elmegy, de ehhez anyagi erőforrások kellenek. Éppen azért támogatom azokat a javaslatokat, amel yek éppen ezt segítik elő: ezek anyagi támogatása, anyaotthonok létrehozása, utána pedig a gyermekek nevelésével, elhelyezésével kapcsolatos támogatás. Ugyanakkor hiányolom azt, hogy a törvényben nem mondatik ki egyértelműen, hogy az abortusz nemcsak rossz , nemcsak helytelen, nemcsak káros, hanem valójában bűn is. Bűn is, amit átmenetileg a társadalom nem büntet, mert úgy gondolja a törvényhozó, hogy nagyobb bajt okozna, ha ezt keményen büntetné, mint ahogy erre volt már példa a magyar társadalom életében i s, sokkal nagyobb
