Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1853 Az előtt ünk fekvő törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által megkövetelt változtatásokkal foglalkozik. A javaslatot abból a szempontból akarom értékelni, hogy növeli vagy csökkenti a terhességmegszakítások várható számát. Az eddigi törvény tapasztalata alapján, enn ek a javaslatnak az ismeretében bizton állíthatjuk, hogy növekedéssel nem kell számolni. Aggályaim vannak azonban a csökkenést illetően. Sőt, az a véleményem, hogy az előttünk fekvő javaslat a jelen formájában nem fog érdemi csökkenést okozni a terhességme gszakítások számában. A törvénnyel nem az a bajom, ami benne van - az a bajom, ami nincs benne. Ami azonban nincs benne, az a házszabályi korlátok figyelembevételével még betehető. A FideszMagyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség frak ciója részéről is fogunk benyújtani olyan módosító javaslatokat, amelyek ebbe az irányba fogják változtatni a törvény jelenlegi szövegét. A legfontosabb, általam szükségesnek tartott változásokat - nem konkrét módosítványokról beszélve - három pontban fogl alom össze. A kormány gyermektámogatási koncepciójához igazodva szükséges, hogy a gyermek utáni adókedvezmény lehetőségét a fogantatás utáni harmadik hónaptól igénybe lehessen venni. Az állam részesítse hathatós költségvetési támogatásban az életvédelmi sz ervezeteket, különösen, ha anyagilag is segítik azokat, akik rászorulnak, gyermekáldást várnak. Az ilyen jellegű támogatást szerintem a civil szervezetek, ha megfelelően együttműködnek a családsegítő szolgálattal, jobban el tudják végezni, mint az állami v agy az önkormányzati hivatalok. A parlamenti vitákat már '92ben is jellemezte az, hogy a terhességmegszakítást senki sem tekintette születésszabályozási eszköznek. Mindenki elismerte, hogy ártalmas, egyénre és társadalomra veszélyes jelenségről van szó. D e ha ezt komolyan vesszük, kedves képviselőtársaim, akkor nem engedhető meg, hogy költségvetési pénzt terhességmegszakításra fordítsunk! (15.00) Ezzel szemben lehet azt mondani, hogy ez milyen kegyetlen kijelentés, hiszen sokan a szegénység miatt fordulna k ehhez az eszközhöz. Én pedig azt gondolom, hogy ha ez igaz, akkor annak az embertársunknak, aki olyan lehetetlen helyzetben van, hogy meg akar szabadulni a magzatától anyagi okok miatt, a gondját nem lehet elintézni azzal, hogy kifizetjük helyette a terh ességmegszakítás díját. Akkor ez egy nagyon nagy bajban lévő család, amely mellé oda kell állni, segíteni minden funkciójának helyreállításában, nem pedig odavágni egy abortuszdíjat a kezébe. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) E három sarkalatos kérdésen túl számos olyan lehetőség adódik, amellyel a törvény eredményesen javítható. Ilyen például az abortuszmentes szülészeti és nőgyógyászati osztályok létesítésének elősegítése. Ilyen annak világos tudatosítása, hogy mást terhességmegszakításra rábí rni nem szabad, az valójában bűncselekmény, az orvosetikával semmiképpen nem egyeztethető össze. Ilyen annak elősegítése, hogy a terhességmegszakítás káros hatásairól minél szélesebb körben tudjanak; hogy a felnövekvő nemzedék megismerje az emberi egyedfej lődés témakörében egyre bővülő tudományos eredményeket, és ilyen az az igyekezet, amely a fogamzásgátlás terén nyújt az eddiginél jobb és hatékonyabb segítséget. E témakörben a különféle eszközök, illetve gyógyszerek olcsó vagy ingyenes beszerzéséről szokt ak beszélni. Szükségesnek tartom tehát megjegyezni, hogy egy olyan korban, amikor a természetgyógyászat annyira előtérbe kerül és népszerűvé válik, nagyon fontos lenne arról a természetes családtervezési módszerről beszélni és szélesebb körben terjeszteni, amely valójában ingyenes, és amelyet kellő színvonalon végezve hatékonyabb védelmet is biztosít a nem kívánt terhesség ellen, és egyben hatékonyabb segítséget a kívánt terhesség elérésére, mint bármi más módszer. Az előttünk fekvő törvényjavaslat arra saj nos nem ad lehetőséget, hogy a képviselő szavazással adjon nyomatékot annak a véleményének, hogy felfogása szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a törvény hatályos szövege közvetetten azt jelenti, hogy a t örvényalkotók szerint a magzat jogi értelemben nem ember.
