Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ):
1847 területét vesszük, ott jóval kevesebb az abortuszok száma, mint Magyarországon, illetve például a volt NDK területén. Magyarországon tehát az európai uniós országokhoz kép est magasnak mondható az abortuszok száma, de van még egy nagyon lényeges statisztikai adat, amelyről nem beszéltünk, de végül is valamiképpen ez is hozzátartozik a kérdéskörhöz, mégpedig a magzati élet védelméhez; nevezetesen az, hogy Magyarországon sajno s évenként 30 felderített csecsemőgyilkosság van. Az Európai Unió országaiban ez az esemény kéthárom évenként történik meg, egykét eset fordul elő. Nyilvánvalóan meg kell gondolnunk, hogy mi lehet ennek a két nagyon fontos és súlyos statisztikai adatnak az oka, és hogy milyen dolgok húzódnak az egyéni és a családi drámák mögött. A szakemberek megállapítása szerint az egyes országok terhességmegszakítási gyakoriságában mutatkozó különbségek elsősorban nem az eltérő szabályozórendszerek hatására vezethetők vissza, ugyanez mondható erre a nagyon súlyos csecsemőgyilkossági esetre, hanem az eltérések valódi oka a szakemberek szerint az egyes országokban meglévő kulturális színvonalban, az eltérő fogamzásgátlási ismeretekben, az eszközök választékában és a hozzá férhetőségben keresendő. Ez az a tény, amelynek tudatában vizsgálnunk kell az előttünk lévő törvénytervezetet, azt, hogy hogyan oldja meg a parlament az Alkotmánybíróság által kiszabott feladatot, nevezetesen: hogyan teremtsünk a hatályos szabályozáshoz ké pest egyensúlyt a nők önrendelkezési joga és az államnak a magzatra vonatkozó életvédelmi kötelezettségei között. Azaz arról van szó, hogy a gyerek vállalása érdekében az államnak a segítségnyújtás számos eszközét kell felkínálnia a nő, a család számára a döntés meghozatalához. A törvényjavaslat bizonyos szempontból megfogalmazza ezeket a lehetséges megoldásokat, de véleményem szerint túl általánosan. Mire gondolok? A megelőzés tekintetében a legfontosabb nyilvánvalóan a felvilágosítás és a fogamzásgátlókho z valamivel egyszerűbb módon való hozzáférés és a legalapvetőbb ismeretek megléte. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy a tisztelt Ház elutasította azt a Béki Gabriella által jegyzett, Országgyűlés elé terjesztendő javaslatot, miszerint tárgyaljunk a f ogamzásgátlók tbtámogatásáról, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a folyamatot. Mert hiszen ha akceptálta volna a Ház ezt a javaslatot, akkor már 2000ben lehetőség lett volna arra, hogy a fogamzásgátló tabletták, eszközök a rászorultak számára jóval keves ebb pénzért hozzáférhetők legyenek. És ebben az esetben a kormánynak lett volna egy olyan lehetősége, hogy a 2000es költségvetésben már megfogalmazza azokat a lehetőségeket, azokat a módokat, hogy ilyen esetekben hogyan lehet a tömegkommunikáció és bizony os kiadványok tekintetében megjelenni. Tudjuk, hogy ebben az évben, a törvényjavaslat elfogadása után, bizonyos végrehajtási rendelet megfogalmazása alkalmával már csak nagyon korlátosak lehetnek a lehetőségek, mert hiszen nem tudjuk, hogy az elmondottak f inanszírozása hogyan valósulna meg, hogy az milyen módon és miképpen fog létrejönni. Aggályosnak tűnik az az intézményi háttér is, amely arra hivatott, hogy a válsághelyzetben lévő nőt támogassa, segítse. Tény, hogy a családvédelmi szolgálat lehet egy olya n intézmény, amelynek megfelelő jogosítványai, lehetőségei lesznek ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtson az önként, saját döntés alapján hozzá fordulónak, nőnek, családnak, illetve hogy valódi ismereteket nyújtó, valódi tudatformáló lehetősége legyen, ami vel valódi, tényleges eredményeket lehet elérni. Aggályosnak tartom a civil szervezetek bevonását úgy általában a tanácsadás területén. Ezek nyilván megfelelő jogosítványokkal kell hogy rendelkezzenek, és csak megfelelő tudás birtokában lehet ebben a szolg álatban részt venni. Természetesen nagyon fontosnak érzem, hogy bizonyos intézkedéseiken keresztül az önkormányzatok is támogassák a krízishelyzetben lévő nőt a gyermek vállalásában, de nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatok családsegítő irodái, központ jai milyen gondokkal küszködnek, mivel kell szembe nézniük nap mint nap, hónapról hónapra, és ha minőségi változást akarunk elérni ebben a tekintetben, akkor annak nyilvánvalóan anyagi vonzatai is kell hogy legyenek. Mindenképpen lé nyeges, hogy az egyébként meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő nő félelmét tovább semmiképpen nem kell, nem lehet erősíteni; ne nehezedjen rá újabb nyomás, ne
