Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az ülésnap megnyitása - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1809 erőműépítésbe kezdjenek, vagyis a hazai erőművek között nem fog kialakulni versenyhelyzet, hosszú ideig csak a dömpingáras, importált villa mos energia jelenthet versenyt erőműveink számára. Az energiapolitikai kormánydöntésekre hivatkozva, s e törvénytervezet elfogadását feltételezve, gőzerővel folyik a liberalizáció érdekében a piac átszervezése. Az Országos Villamos Teherelosztót állami irá nyítású nonprofit társasággá alakítják 2000 első felében. A független rendszerirányítás elve megkövetelné természetesen, hogy a privát áramszolgáltatók is integrálják a tulajdonukban lévő regionális diszpécserközpontjaikat a rendszerirányítóba. Erre azonba n nem kerül sor, mert "az érintett szolgáltatók nem akarnak lemondani a tulajdonukról, az egyfajta visszaállamosítási lépésnek is felfogható lenne." Tehát úgy látszik, hogy ez a liberalizáció csak az állami tulajdonosok önkéntes érdekfeladásáról szól, a ma gántulajdonra nem vonatkozik. Nem kétséges, hogy a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság szétdarabolását folytatni akarják, de a jelek szerint az MVM tulajdonú alaphálózat és a Paksi Atomerőmű privatizálásáról sem mondtak le. A miniszterelnök is úgy nyila tkozott - sokunk számára megdöbbentő módon a Vasárnapi Újság rádióadásában , hogy a Paksi Atomerőműnek csak 51 százalékát kell állami kézben tartani. Felelős kormányzati tényező k nyilatkozatai szerint pedig az MVMet 2001ben privatizálják. Ma már szó sem esik a kormány programjában meghirdetett nemzeti villamos társaságról. A törvényesíteni kívánt liberalizációt a kormány az EUcsatlakozással, illetve a villamosenergiaiparra vo natkozó EUdirektívával indokolja, amely a részben liberalizált energiakereskedelem módozatait szabályozza. A versenyfeltételek megteremtésének, az EUdirektívák szerint is diszkriminációmentesnek kell lennie, ami nemcsak a fogyasztókra, hanem valamennyi p iaci szereplőre egyaránt vonatkozik. A privatizáció óta sajnos az állam kedvezőbb pozíciót teremtett például az árszabályozásban a privát külföldi piaci szereplőknek, mint a hazai tulajdonú MVM Rt.nek. Emlékeztetem önöket az ez év januári áremelésekre, am inek keretében ez az árszabályozás 9 milliárd forint nyereséget adott át erre az évre vonatkozóan a Paksi Atomerőműtől a külföldi tulajdonú erőműveknek. Ezért a csatlakozáshoz szükséges fokozatos árampiaci liberalizációhoz olyan intézkedések kellenek, hogy ez ne ismétlődjön meg. A privatizáció következtében a hazai villamosenergiapiac a világon szinte egyedülállóan, gyakorlatilag kizárólagosan hosszú távú áramvásárlási szerződésekre épül. Ezek a 1525 éves államilag garantált szerződések piacnyitás esetén az említett befagyó költségekhez vezetnének. Az erőművektől szerződéses áron átvett villamos energiát az MVM csak veszteséggel tudná értékesíteni, különösen az átmeneti dömpingáras import szoríthatja ki a villamos piacról az egyébként versenyképes hazai te rmelő kapacitásokat is. S hogy mibe kerül ez nekünk? Az említett kormányzati dokumentumban tíz évre vonatkozóan ez 40 milliárd forintnyi befagyott költséget jelent. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy milyen megalapozottsággal készült el ez a bizonyos üzlet i modell, mert ugyan az a tény, hogy az internetre rákerült ez a javaslat, és az államtitkár úr által elmondva és sejtetve, mintegy a társadalmi vita lehetőségét teremtette meg, nos, ehelyett sokkal jobb lett volna, ha maga a dokumentum úgy készül, hogy az ügyben legérintettebb szakemberek megalapozott adatai kerülnek be. Közismert, a sajtóban is olvasható volt Bakács István MVMvezérigazgatónak az az adata, s azt hiszem ebben a tekintetben kompetensnek vehetjük, hogy nem 40 milliárd, hanem tíz év alatt 100150 milliárd közé tehetők ezek a várható befagyott költségek. Nagy különbség! Csak a tényleges uniós csatlakozás időpontjához illesztett, lehető legkésőbbi piacnyitással és addig a MVMimport monopóliumának a fenntartásával lehet ezeket a hátrányokat elk erülni. Szükséges a privatizáció érdekében létrehozott hosszú távú áramvásárlási szerződéses rendszert éppen ezért kifuttatni. Ellenkező esetben a befagyó költségeket az állampolgároknak kellene megfizetni áramdíj és/vagy fűtési díj formájában, vagyis a vé dtelen kisfogyasztók fizetnék meg annak az árát, hogy a nagyfogyasztók olcsóban jutnak az áramhoz. S hogy ez a feltételezés mennyire megalapozott, azt
