Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ LUKÁCS (független):
1770 koncessziókarbantartásról szól, 2002ig kell m inden beteggel találkoznia a körzeti orvosnak. Azt gondolom, aki 2002ig képtelen erre... Hadd mondjam mint volt gyakorló körzeti orvos, tételesen meg tudtam mondani, hogy a faluban kivel találkoztam és kivel nem. Nem olyan nagy gond ezt karbantartani. Öt percnél pedig mindig több idő jut egy betegre. És ha az 16002000es populációt vesszük figyelembe, nagy szégyene egy orvosnak, ha nem tudja karbantartani a betegeit. Bízom benne, talán pénz is lesz arra, hogy a szűrővizsgálaton túljusson. Egy biztos: az n em fordulhat elő, hogy kifekélyesedett emlőtumort csak a boncasztalon ismer fel a kórboncnok - ezt mint kollégának mondom. Hogy mi történt a kollégiumokkal? Az majdnem szégyen volt, amit elmondott az elnök úr, mert szabályszerűen, demokratikusan megválaszt ották a kollégiumokat. Minden kollégiumot megkértem, hogy a négy egyetemről jelöljék ki, illetőleg válasszák meg az elnök személyét, akit alkalmasnak tartanak arra; mivel az oktatási és az ellátási akkreditáció is ide tartozik, a kamarához tartozik, jelölj ék ki, hogy a négy egyetemből melyik egyetemen kit tartanak alkalmasnak elnöknek. Volt, ahol nem tartottak senkit, mivel nem jelöltek senkit, volt ahol négyet, volt ahol egyet. Azt mondta, hogy számos esetben mást nevezetem ki, és számos esetben nem tárgya ltam az elnökökkel. Nagyon örülnék, ha ezeket elmondaná nekem, mert akkor szembesülhetnék a tényekkel. De ha számosat talál, meg leszek lepve. A bérek ügyében a 8,25ös szorzó: Gulyás Judit, az EDDSZ akkori elnöke kérte, hogy azt képviseljük, a közalkalmaz otti bértáblának legyen tételes változása, hogy a szakszervezetek ezt helyben ki tudják kényszeríteni. Ennek eleget tettünk. Kétségtelenül nem jó, nem tökéletes ez a változás. Az is tény, hogy az egészségügy költségvetése nem nőtt olyan nagyságrendben, hog y könnyű ezt megtenni. Viszont számos olyan kórházat fogok eljuttatni önhöz névvel, címmel, nagyságrenddel, amelyeknél 14. havi bért is tudtak fizetni, és a 8,25öt meghaladó módon emelték az összegeket. Azt gondolom, egy szitagalambszolgálólány- és Máty áskirálytörténet nagyszerű történet. Csak egyet felejt el Kökény képviselőtársam: a magyar egészségügy zuhanórepülése valamikor '97'98 táján megállt. Remélem, soha többet nem fog olyan meredeken zuhanni, mint ahogy zuhant a ráfordítás és a helyzete a '9 0es évek közepén. Akkor került ki az egészségügyből három rendszer is, mert arra a katasztrófahelyzetre az akkori, aktuális egészségpolitikusoknak semmilyen elképzelése nem volt. Úgy találkoztak a Bokroscsomaggal, hogy egy katasztrófaterv sem volt a fiók ban, pedig szükség lett volna rá. Egyébként remélem, hogy a szolgálólány szerepe vár rám, de nem azé, aki a szita alatt egy galambot visz, hogy vigyen is meg ne is, hanem annak a szolgálólánynak vagy szolgálónak a szerepe, aki szolgálja a 10 millió magyart , és megkísérel az egészségügyi dolgozókkal együtt valamilyen előrelépést tenni ezekben az években. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr, független képviselő, "Nemzeti sportcsarnokot építsünk vagy gátakat?" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak. SZABÓ LUKÁCS (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Százötven éve már annak, hogy Petőfi Sándor megénekelte, mire képes a Tisza, ha egyszer megvadul. Hiába t örtént azóta is Vásárhelyi Pál, Széchenyi István és mások által a Tisza szabályozására és megzabolására kísérlet, az eredmény a mai napig nem megnyugtató. (21.20) A kormány helyesen ismerte fel akkor, amikor úgy döntött, hogy nemzetközi összefogás kell, ho gy a Kárpátmedencében induló folyókat megszelídítse Magyarország területén. Lényeges, hogy a trianoni döntést követően idegen országokhoz került egykori országrészeken elkezdhessék már a vízrendezést.
