Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1648 senki hozni. Tehát nekünk semmilyen félnivalónk nincs ettől a törvényjavaslattól. Lehet, hogy még az is igaz lesz, hogy e törvényjavaslat révén az SZDSZ hozzájut további ingatlanokhoz. Megmondom őszintén, hog y én ezt nem tudom, és most nem is ez érdekelne engem elsősorban. Működnek a szervezeteink Budapesten és vidéken is. Nem tudom, hogy hány önkormányzati és hány állami tulajdonú ingatlant használunk. Azt tudom, hogy a székházunk az, amely a tulajdonunkat ké pezi. Ezt meghaladóan nyilván a gazdasági igazgatónk erre vonatkozóan pontos kimutatást tudna adni, de én ennek most nem néztem utána, mert ebben a dologban én most nem ezt tartottam a lényegesnek. Nagyon sajnálom, hogy a kormány szándékosan megakadályozza azt, hogy a kibontakozó egyezség végeredményeképpen törvényjavaslat szülessen. És nem tudom, miért lepődik meg ezen Répássy Róbert tisztelt fideszes képviselő úr, hiszen ön pontosan tudja, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága - ha jól emlékszem - '98 decemberében alakított egy albizottságot. Meglehetősen kutyafuttában hoztuk létre, de létrehoztuk. Ennek az albizottságnak az volt és ma is az a feladata, hogy pontosan vizsgálja meg a pártok vagyonát, gazdálkodását, különböző cégeit. Nagyon nehezen b ontakozott ki ez az albizottsági munka, bár túlzottan sok időt nem pazaroltunk rá - az elnök úr általam ismeretlen oknál fogva meglehetősen hébehóba hívja össze ezt a bizottságot , de sikerült nagy nehezen konszenzussal elfogadnunk egy ügyrendet, ez az ü gyrend működőképessé tette az albizottságot. Az albizottságban eldöntöttünk vizsgálati szempontokat, mármint ami a bizottsági felhatalmazás alapján a hatáskörünkbe tartozhat, és ezzel az albizottság megkezdte a munkáját. Most, hogy a kormány beterjesztette a törvényjavaslatot, az elnök úr hirtelen újra összehívta az albizottságot, és kérdőre vonta a tagjait, ki hogyan vélekedik arról, mit kell tenni azok után, hogy van egy párhuzamos javaslat. Egyrészt nem is elegáns dolog párhuzamosan vizsgálni vagy párhuz amosan vitát folytatni egy adott kérdésben, még ha nem is házszabályellenes, hiszen az albizottságnak formálisan önálló javaslata még nincsen. De egy megkezdett munka van mögöttünk, és ennek a megkezdett munkának lehetne folytatása is. Sőt, az albizottság el is döntötte, hogy legyen folytatása. Igazán nem értem, miért nem lehetett megtenni azt, hogy az albizottság jóval gyakrabban ülésezzen, ha önök ezt a problémát égetőnek tartják. Én is úgy gondolom, mindenki mutassa meg, hogy mije van, tegye ki az asztal ra, nézzük meg, és alkossunk olyan jogszabályt, amelyik igazságosan kezeli ezt a kérdést. (11.20) Ebben az albizottságban fölgyorsíthattuk volna a munkát, begyűjthettük volna azokat az információkat, régen. Egy éven keresztül nem tettük, a kormánypárti töb bséget alkotó elnök úr és a bizottság tagjai nem kívánták összehívni ezt az albizottságot, pedig lefolytathattuk volna ezeket a vizsgálatokat, lefolytathattuk volna már azokat a vizsgálatokat is, hogy melyik párt milyen gazdasági tevékenységet végez, milye n cégei vannak s a többi, s a többi, önök pontosan tudják, miről van szó. Már túl lehetnénk azon, hogy be kellene terjeszteni, mondjuk, egy bizottsági törvényjavaslatot vagy albizottsági törvényjavaslatot, és lehet, hogy már elfogadott törvény lehetne mögö ttünk, amelynek egy nagy erénye lehetne az, hogy az egész problémakört kezeli, minden szempontot figyelembe vesz, és remény mutatkozott arra, hogy a hat parlamenti párt egyetértésével szülessen meg. Még egyszer mondom: érthetetlen az, hogy miért kell durvá n, szándékosan megakadályozni, hogy még véletlenül se legyen konszenzus, mindenképpen konfliktusos helyzetet kelljen teremteni. Persze, ha alaposabban megvizsgáljuk a törvényjavaslatokat, akkor van, ami érthetővé teszi a dolgokat. Egyrészt természetesen ne m lehetett érdeke a kormánypártoknak, hogy minden tekintetben lefolytassuk ezeket a vizsgálatokat, mert - ahogyan említettem, hogy hármas megosztásban használnak ingatlanokat a pártok - az első témakörrel, a székházakkal kapcsolatban rögtön komoly problémá k adódhatnának a kormánypártoknál, "jó ezt nem feszegetni" jelszóval, hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy 1992ben, '93ban milyen módon kapott székházakat az MDF és a Fidesz.
