Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1645 rendezésre legalább javaslatot leh etett volna tenni, ha a változtatás szándéka akár a legkisebb mértékben is az egyébként előnyöket élvező MSZP részéről bármely párt vagy pártok irányába fennállott volna. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt gondolom, tisztelt Ház... (Bauer Tamás: Megtörtént!) Örömmel hallom ezt az SZDSZ részéről, és remélem, hogy megelégszenek a jelenlegi számmal, hiszen ők, úgy gondolom, nem tesznek különbséget aközött, hogy az igen nagy számú helyiség az MSZP birtokában vagy a saját birtokukban van. Nyilván számukra ez teljesen mindegy. Vannak azonban pártok, amelyek nem ilyen mértékben kötődnek egy másik párhoz, hanem úgy gondolják, hogy saját létesítményekben szeretnének létezni. Ebből kifolyólag igazságos rendezésre k ét módon lehetne sort keríteni. Az egyik az, hogy azt mondjuk, innentől kezdve minden állami ingatlan, amely bármiképpen a pártokhoz került, visszakerül az államhoz. És aztán slussz, itt be van fejezve, mindenki oldja meg a maga infrastruktúráját, ahogy tu dja. Ez egy igazságosnak látszó megoldás, mert senkinek nincs többlete, senkinek nincs hiánya. Igen, de ez nyilvánvalóan a pártok működését tenné erősen kétségessé. Van egy másik megoldás, amelyet a kormány választott. Ez azt mondja, hogy a különbözőségeke t meg kell szüntetni, pláne ha ilyen mértékben aránytalanok. Erre persze másik érv - és akkor hadd menjek a másik érvre , amelyet az MSZP szeret hangoztatni, elhangzott az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságban, elhangzott ma itt is, ezek alkotmányos é rvek. Szilárdan állítom, hogy e törvénynek semmi köze az alkotmány hivatkozott szakaszához, és semmilyen módon nem sérti ezt a szakaszt. Ki kell próbálni, már annyit tetszettek próbálkozni, nem árt, ha még egyszer próbálkoznak, legfeljebb újra kiderül, hog y nem így van, de istenem, a próba mindenkinek jogában áll. Ugyanis bárhogyan értelmezzük a pártokra vonatkozó törvényt, az nem a helyiségekről, nem a helyiséggazdálkodásról szól, és nem arról, hogy a helyiséggazdálkodás során kinek mit kell juttatni, még kevésbé arról, hogy milyen ingyenes juttatásban kell egyegy pártnak részesülnie. Ha ez alkotmányos jog lenne, akkor nagyon gyorsan, gondolom, nagyon sokan jelentkeznének, hogy ők is ilyen alkotmányos joggal szeretnének élni, és nagyon boldogan élnének az ingyenes juttatás lehetőségével. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ultima ratio, amelynek nagyon kevés alapja van, és még az MSZP vagy az SZDSZ is többszörösen át fogja gondolni, hogy szükségese ezzel ismételten zavarni az Alkotmánybíróságot, és magukat kitenni egy újabb elutasításnak. A számokat, azt gondolom, bármennyire sokféleképpen lehet felsorolni, azért fontosnak tartom. Nem árt, ha az emberek tudják, hallják, hogy milyen viszonyok vannak, hiszen annyi ködösítés történik, összemosva ezeket az ingat lanokat az önkormányzati ingatlanokkal, összemosva azzal, hogy ki, milyen kis helyiségeket, hol, miként használ. A számok makacs dolgok. Az MSZP jelenleg valóban minden kimutatás szerint, amelyet ismerünk, 386 állami ingatlant használ, és ebből 43 van csak a fővárosban és 343 a megyékben. Négyzetméterben mindez úgy néz ki, hogy 26 ezer négyzetméter a fővárosban, 67 ezer négyzetméter vidéken. Ez az MSZP esetében 93 ezer négyzetméter, az összes többi párt esetében 10 ezer négyzetméter. Aki azt mondja, hogy ez ek az arányok helyesek, jók, ahhoz nagy bátorság kell. Meggyőződésem szerint ugyanis bármilyen egyszerű füllel hallgatjuk, a különbözőségek rendkívüliek. Szeretnék itt még valamit megjegyezni. Ez a két törvényjavaslat a Független Kisgazdapártot é rinti talán a legkevésbé olyan értelemben, hogy mindössze négy többletre lennénk igényjogosultak abban az esetben, ha a törvény elfogadásra kerül - mondhatnám, hogy méltánytalan. Nyugodtan mondhatnám, sok szempont szerint, de azt kell mondanom - és azt his zem, ez a pártom álláspontja is , hogy ebben abszolút igazságos megoldás ilyen értelemben, amely sok minden mást is figyelembe vesz, nem nagyon van, következésképpen nemigen lehet mást tenni, mint hogy a pártok közötti ilyen módon történő egyenlő elosztás t preferáljuk, mert még mindig ez látszik a legigazságosabbnak. Tisztelt Ház! Amikor arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat megolde kérdéseket és miként old meg, szeretnék valamire nyomatékkal utalni. A javaslatnak van egy olyan része, amely nemcsak
