Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat; valamint az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1639 konzekvenciáit is, és akkor még nem is beszéltünk a használattal összefüggő, a tulajdonjoghoz kapcsolódó alkotmányos következményekről. (10.30) A Szocialista Párt egyetért azzal, hogy ezt a kérdést törvényben kell szabályozni. Álláspontunk szerint azonban először át kell tekinteni a valós helyzetet - erre jött létre az albizottság , utána pedig meg kell egyezni egy valamennyi párt számára megfelelő megoldásban. Az a jobboldali javaslat ug yanis, hogy az MSZP az elvett állami ingatlanok helyett szerezzen önkormányzati ingatlanokat, nyilvánvalóan nem megfelelő, ilyen ingatlanok ugyanis az önkormányzatok többségénél már nem állnak rendelkezésre. Összességében tehát olyan törvényjavaslatok feks zenek előttünk, amelyek célját, egy politikai párt működésének rendkívüli megnehezítését nehezen lehetne tisztességesnek minősíteni. Természetesen ez súlyosabban érinthet egy olyan pártot, amelynek vannak működő szervezetei, hazai viszonyításban nagy számú tagsága van, mint - Torgyán József szavaival - az üzenetrögzítős pártokat. A kormány egyébként jó területet választott a támadásra. Egy párt infrastrukturális ellehetetlenítése ugyanis messze nem háborítja fel úgy a közvéleményt, mint például a nyugdíjaso któl elvett 50 milliárd forint, vagy akár az Országgyűlés alkotmányellenes működése. Erre mondta az a bizonyos viccbéli, emigrációból hazatérő emberke, illetve Orbán Viktor, amikor még nem volt miniszterelnök, hogy ügyes. Vagy hogy egy másik klasszikust id ézzek: egy ismeretlen taxisofőr - Deutsch Tamás interpretációja szerint - 1998. augusztus 25én azt mondta, ezek mindenre képesek. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság kíváne előadót állítan i. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 1515 perces időtartamban. Először megadom a szót Répássy Róbertnek, a Fidesz vezérszónokának. Tessék! DR. RÉPÁSSY RÓBERT , a Fidesz képviselőcsoportja r észéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz azok után a szavak után erről a témáról beszélni, amit az előbb az alkotmányügyi bizottság kisebbsége nevében felszólaló képviselő úr mondott, aki azt mondta , hogy az Országgyűlés alkotmányellenesen működik. Ez engem megdöbbent, de a véleményt mondó képviselőt minősíti. Azért mégis idéznék az alkotmányból három mondatot. Az első így hangzik: "Magyarország köztársaság." A második: "A Magyar Köztársaság függetle n, demokratikus jogállam." A harmadik: "A Magyar Köztársaságban a pártok az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak, és szabadon tevékenykedhetnek." Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a három mondat is azt mut atja - nem, mintha ezzel az alkotmányhoz kellene fordulnunk, elég egyszerűen a saját történelmünket visszaidéznünk , hogy Magyarországon 1990 óta demokratikus többpártrendszer létezik. A demokratikus többpártrendszer olyan alkotmányos intézmény, amelynek az a lényege, hogy a pártok egymással versengenek, és a pártok között esélyegyenlőség van, mégpedig olyan szempontból van esélyegyenlőség, hogy ugyanolyan eséllyel indulnak a választók bizalmának megszerzéséért. Ezek között a körülmények között, ahol a dem okratikus többpártrendszer írja elő az államnak, hogyan kell viszonyulnia a pártokhoz, elfogadhatatlan az, ha az állam különböző mércével mér, és különbözőképpen viszonyul a pártokhoz. Az állam csak egyformán viszonyulhat a pártokhoz. Ennek a helyzetnek te ljesen ellenkező megoldása volt, amikor 1990ben az akkori parlament jóváhagyta azt a helyzetet, amely mára már sajnos tízéves múltra tekint vissza, miszerint az egyik pártnak több száz ingatlant juttatott az állam, míg a többi pártnak 1215 vagy egynéhány ingatlant.
