Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
1621 politikánk, a jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyarok iránti felelősség tekintetében. Az eszközök tekintetében lehetnek viták közöttünk, de úgy ítélem meg, hogy alapvető külpolitikai kérdésekben megjeleníteni egyébként belpolitikai természetű vitákat rendkívül nagy felelőtlenség, h angsúlyozom, különösen akkor, ha a külpolitika alapkérdéseiben megvan az alapvető konszenzus. Ilyenkor nem kötelező az ellenzéknek a kormány álláspontját képviselni, de azért az mindenképpen tanácsos, hogy az ellenzéki képviselő legalább vegye figyelembe a zt, amikor az Európa Tanácsban vagy a legkülönfélébb nemzetközi politikai színtéren a kormánnyal ellentétes álláspontra helyezkedik külpolitikai kérdésekben. Hadd utaljak például legutóbb az Európa Tanácsban az Ukrajnával kapcsolatban lezajlott vitára. Éle sen szembehelyezkedett Ukrajnával néhány ellenzéki politikus akkor, amikor többékevésbé kitapintható az a nemzeti konszenzus, amellyel kapcsolatban adott esetben Ukrajna vonatkozásában Magyarországnak politizálnia helyes. Nemcsak diplomatákra és külpoliti kusokra vonatkozik azonban ez a követelmény, hanem meggyőződésem szerint a magyar nemzet minden közéleti képviselőjére. Mindannyiunk felelőssége az ország jó hírneve. Tetteinkkel, vitáinkkal befolyásoljuk, sőt nagyon hatékony módon alakítjuk a rólunk alkot ott képet. S ha ez igaz a politikusokra, akkor a nemzetközi arénában megjelenő személyekre hangsúlyozottan igaz. Noha belső vitáink időnként magas hőfokra csapnak, soha, egyetlen nézetkülönbség során sem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a kü lföldön rólunk - tehát Magyarországról - alkotott kép döntő mértékben magyarországi közéleti személyiségek kijelentésein nyugszik. Az a politikus például, aki vereséget szenved egy belpolitikai vitában, nagyon könnyen félrevezetheti a külföldi nyilvánosság ot, csupán abból a célból, hogy belpolitikai téren nyomást gyakoroljon. Ez az a típusos eset, amikor a pártérdekeknek rendeli alá az alapvető nemzeti érdeket. Elvontak ezek a fogalmak, de amikor a gyakorlatban találkozunk velük, akkor nagyon fájdalmasak tu dnak lenni. (9.10) Mindenki osztozik abban a felismerésben, hogy fontos, hogy milyen Magyarország új képe, és ezt a képet folyamatosan formálni, alakítani szükséges. Ennek a felelősségnek a felismerése vezette a kormá nyt, amikor a Miniszterelnöki Hivatalon belül létrehozta az Országimázs Központot, amelynek célja, hogy ennek az új Magyarországképnek a kialakításával hivatkozási pontot teremtsen az ország polgárai számára, biztos hátteret teremtsen a nemzeti érdekek ké pviseletének módjára tekintettel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: "Követés vagy csak másolás, avagy mit is jelent polgárnak lenni?" címmel. Tessék! DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Száz esztendővel ezelőtt ezen a napon született Márai Sándor, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Ő is kassai volt, az elszakítot t Felvidék fia, mint oly sokan mások, akik művükkel és eszméikkel, magatartásukkal és szellemükkel példát adtak az egész magyarság számára. Márai Sándor életművét évtizedekig agyonhallgatták, hiszen ő csak polgár volt; polgár, életművét pedig az úgynevezet t polgári irodalom címszava alá utalták, ami a butaság és a gonoszság irodalompolitikájában a haladónak és a szocialistának volt megbélyegző ellentéte. Ma, amikor Márai Sándorra emlékezünk, nemcsak az íróra és nemcsak a művekre gondolunk, hanem arra a maga tartásformára is, amit ő, a kassai polgárok szülötte ma is elénk állít a letűnt évszázadból. Példát és erkölcsöt tanít nekünk ma is, ezért ma, a polgári kormányzat idején nem elég róla csupán beszélni a polgároknak, nem elég másolni és idézgetni olyanoknak , akik talán csak művei címét ismerik, hanem olvasnunk is kell Márait; olvasnunk, hogy ne csak másolgassuk, hanem kövessük, ha tudjuk. De szólnunk kell ma Márairól azért is, mert - idézem - "a társadalom, amelyben
