Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1501 az Északatlanti Szerződés Szervezete biztonsági beruházási programjában való részvételhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes s zabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ, "Gondolatok egy évfordulón" címmel. Tessék, képviselő úr! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Évforduló lesz holnap, március 25e, az első szabad választás 10. évfordulója , és azt hiszem, helyénvaló, ha erről az évfordulóról a megelőző napon a Magyar Országgyűlésben is megemlékezünk. Magyarországon az a kérdés, hogy a választók akarata megerősíti a rendszerváltás szándékát, nem az első szabad választáson, hanem fél évvel ko rábban novemberben, a "négyigenes" népszavazásnál már eldőlt. Márciusban már nem volt kérdéses, hogy miféle rendszer és miféle kormány lesz Magyarországon. A kérdés, amit a márciusi választás eldöntött, csak az volt, hogy ki lesz kormányon, ki lesz az elle nzék, és miféle viszony lesz közöttük. A választók válasza az volt, hogy a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg a választásokat, a Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal együtt 58 százalékos többséget szerzett az első szabadon választott Országgy űlésben. Továbbá az ellenzék vezető ereje a Szabad Demokraták Szövetsége lett - két liberális párt volt a parlamentben, az SZDSZ és akkor még a Fidesz (Varga Mihály: Régi szép idők!) , valamint a Magyar Szocialista Párt. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Szoc ialista Párt nemcsak a kormányzásra vesztette el akkor az esélyét, hanem arra is, hogy az ellenzék vezető ereje legyen, ami egészen sajátos helyzet volt a posztkommunista országok között, hogy akkor mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon rendszer váltó pártok álltak. (12.40) Ez esélyt adott arra, hogy a kormány és az ellenzék viszonya ne az egymást megsemmisíteni kívánó ellenségek, hanem az egymással a fő kérdésekben együttműködni képes, ugyanakkor egymással szemben alternatívát kínáló, egyaránt de mokratikus rendszerváltó pártok viszonya legyen. Hadd tegyük hozzá, hogy a választási eredmények után a szabad demokraták első reagálása, Kis János egykori mondata: "a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé leszünk" éppen ezt az új (Mécs Imre közbeszó l.) - "a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzéke lettünk", éppen ezt az új viszonyt volt hivatott kifejezni, mint ahogy ezt az új viszonyt fejezte ki az MDF és az SZDSZ megállapodása. Ezt az új viszonyt fejezte ki közös elhatározásuk a parlament folyamat os működtetésére, közös elhatározásuk azzal, hogy megegyezéssel keresik meg és választják ki az ország első köztársasági elnökét, aki képes a nemzet egységének a kifejezésére; és az a közös elhatározásuk is, hogy a közszolgálati médiát a pártoktól, a parla menttől függetlenítik az új alkotmányos berendezkedésben. Sajnos, a Magyar Demokrata Fórumban a mellett az együttműködő vonal mellett, amely ezeket az első megegyező döntéseket meghozta, végig jelen volt egy másik irányzat is, az ellenzéket
