Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
1486 Tisztelt Képviselőtársaim! Juharos képviselő úrnak mondom, hogy nem álszentek vagyunk, han em nekünk is vannak gondolataink erről a kérdésről is, mégpedig valóságos, felelős gondolataink, de nem ezért kértem szót. Én nem vitattam azt, hogy a tulajdonos az önkormányzat, én csak azt mondtam, hogy rossz tulajdonos. Na most, ha mi rendszereket is me gdönthetünk, ha leválthatjuk, hogy úgy mondjam, az államot, vagy más államformát választhatunk, miért nem mondhatjuk ki azt, hogy egy rossz tulajdonos helyett meg lehet bízni a kérdés emberséges kezelésével egy jobb tulajdonost? Tehát ha a képviselő ú r arra tett volna indítványt, hogy vizsgáljuk meg, miért működik ötven éve rosszul így ez a rendszer, és gondolkozzunk el azon, hogy vajon a jelenlegi megbízott tulajdonos... - mert csak megbízott tulajdonosról beszélhetünk, hiszen itt köztulajdonnak a tul ajdonlásáról van szó, ami mindannyiunké! Azt, hogy az adott önkormányzat területén egy többgenerációs család, kinőve a szobakonyhát vagy a kétszobakonyhát, megtapasztalva, hogy az adott házban évek óta üresen áll egy másik lakás, és az újonnan nősült csa ládtagok abba beköltöznek, ezt én nem tartom sem lopásnak, sem gazságnak, hanem azt mondom, hogy miért áll ott évek óta üresen az a lakás: csak azért, mert a tulajdonlással vagy a tulajdon kezelésével - tudom, hogy nem kezelő az önkormányzat - megbízott sz emély nem látja el megfelelően a hivatalát. (11.30) Erre azt mondom, hogy akkor nem az a megoldás, hogy még drasztikusabb eszközökkel kell őt abba a helyzetbe hozni, hogy rosszul gazdálkodjon a köztulajdonnal, hanem keresni kell egy másik kezelőt. Köszönöm Horváth képviselő úr ötletét, akkor azt mondom, hogy adjuk el egy forintért (Az elnök csenget.) a lakásokat egy olyan szervezetnek, amely majd a mostani tulajdonos helyett megfelelően fogja ezeket a lakásokat működtetni. Köszönöm. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, MSZP. DR. KISS GÁBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érteni vélem az előterjesztő indokait, tulajdonképpen egyet is értek a rendteremtési szándékával, feltehetően ágálni sem fogok ellene, szeretnék azonban egyetlenegy meggondolást figyelembe ajánlani. Az önkényes lakásfoglalókról en bloc egyneműsítetten úgy esik szó, mint bűnösökről, akik nem becsülik a tulajdon szentségét. Tiszakerecsenyből most költözött el egy házaspár a gyerekü k betegsége miatt, a tiszakerecsenyi felépített lakásuknak a vételára nem lesz elég ahhoz, hogy akár csak Nyíregyházán is ezzel egyévi albérletet megváltsanak. Mit mondanának Mátyusban annak az embernek, aki hozzám jön, 31 éves, kilenc éve munkanélküli, és azt mondja nekem sírva, hogy szerezzek neki munkát, de a legközelebbi megközelíthető település 36 kilométer, ahol munkát tudok neki szerezni? Mit fognak tenni, ha felkerekedik, és azt mondja, hogy elmegyek az ország boldogabb végére, mert dolgozni szeretn ék? Mit szólnak ahhoz az asszonyhoz, aki azért keres fel engem, mert Kőszegről azért költözött Tiszaadonyba egy családi tragédia miatt, mert ott tudott magának a bedeszkázott házak közül egyet megvenni? Az asszony három munkanélkülitanfolyamot végzett el, négyféle szakképesítése van, és nyolc éve munkanélküli. Azt szeretném, ha érzékelnék, hogy ebben a tendenciában, az önkényes lakásfoglalásnak ebben a rohamában, ami ellen önök védekezni szeretnének, és még egyszer mondom, a törekvést megértem, ezek a motí vumok is szerepet játszanak. Az a szociális intézkedéssor, amelyre a képviselő úr gondol, nagyon távolra vezet, ha alaposabban meggondolja és végiggondolja, mert nem egyszerűen azok segélyezéséről van szó, akik ilyen helyzetből kikerülnek egy lakásba, hane m azoknak a depresszióban szenvedő térségeknek és azok lakosságának valamiféle életlehetőséghez való
