Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ):
1478 Tehát a társadalmi viszonyt vizsgálva igenis ki kell jelenteni, hogy ezekre feltétlenül szükség van, nyomós érdek fűződik hozzá, hogy ilyenek a rendelkezésre álljanak, és amikor s zükséges, azok beköltözhetők legyenek. Ám nem így van, mert a jog megkerülésével, önkényesen mások beköltöznek, és ezt az egész folyamatot mintegy megakadályozzák. Ez ellen nyilvánvalóan tenni kell valamit, mégpedig minél sürgősebben. Hogyan lehet? Szó vol t már itt arról, hogy főleg nagyvárosokban jelentkezik, ahol a bíróságok amúgy is leterheltek. Ha a bírósági eljárás eddigi általános szabályait vesszük figyelembe, ez éveket vehet igénybe, és valóban nemcsak lakásokban lakhatnak, hanem lépcsőházakban, ker ékpártárolókban. Ezzel az egész ház, az egész társadalmi környezet életfeltételeit rombolják, és ezen nagyon gyorsan segíteni kell. Tudjuk, hogy erre a bírósági eljárás nem alkalmas. Tehát meg kell keresni azt a lehetőséget, amely minél gyorsabban ezt vala hogy megoldja. Az előttünk álló törvénymódosítási javaslat erre tesz kísérletet. Való igaz, hogy én magam is találok benne néhány olyan kitételt, amely elgondolkoztat, például a (4) bekezdésben az, hogy a határozat végrehajtásáról a jegyző gondoskodik. Én ezt értem, és ez nagyon jó, hogy így van. De a végrehajtás szabályai hosszan beszélnek arról, hogy a végrehajtó mit tesz. A jegyző mit fog tenni? Tehát nekem is van néhány aggályom, de mindenesetre a szabályozandó és megoldandó kérdést sokkal fontosabbnak tartom ezeknél az esetleges felmerülő és nem biztos, hogy olyan fontos aggályoknál. Mindezt összefoglalva: a Független Kisgazdapárt ezt a törvénymódosítási javaslatot rendkívül fontosnak tartja a nagyvárosokban. A társadalmi viszony változását oly formában változtatja meg, amely valóban előrevivő. Az általános vitára mindenképpen alkalmasnak tartjuk, és elfogadásra is javasoljuk. Módosító indítványa a Független Kisgazdapártnak sincs. Nem ártana - véleményem szerint , ha maga az előterjesztő például ezt a k itételt esetleg átgondolná vagy más formában kiegészítené. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Iványi Gábor képviselő ú r, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam évek óta viszonylag jól ismerem azt a kört, amelyet érint az el őttünk lévő törvényjavaslat. Mielőtt erről az oldalról a kérdéshez közelítenék, megemlítem azt, hogy a kérdésnek a rendezése, amire a képviselő úr kísérletet tesz, mindenképpen egy nagyon szükséges és fontos dolog. Én azonban a helyzet ismeretében azt gond olom, hogy talán nem a legszerencsésebb módja e kérdés megoldásának az, amivel az önálló képviselői indítvány próbálkozik. Ezért én azt javaslom a képviselő úrnak, ha lehetséges, ezt az indítványát vonja vissza, és kezdődjön párbeszéd civil szervezetekkel, sőt az érintettekkel is, hogy valóban hatékony és valóban emberséges megoldás szülessen ebben a tulajdonképpen több mint ötven éve létező problémában. Egyébként nemcsak Magyarországon és nemcsak bizonyos kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt jelentkezik ez a probléma, hanem a világon mindenütt nagyvárosi probléma. Aki jár külföldön, látja, hogy a nagyvárosok, világvárosok peremein is az olcsóbb, a lepusztultabb lakásokat körülbelül ugyanez a kör és hasonló módon próbálja igénybe venni. Mert nincs másról s zó, mint hogy az életre kárhoztatott emberek valahol lakni akarnak. Ez az élethez fűződő alapvető emberi jog. Én nagyon határozottan tapasztalom azt, hogy az a lakáskör, amiben az érintettek megjelennek, nem a piacképes lakások köre. Hadd mondjak mindjárt annyit, talán az utóbbi időben többször volt szó a lakásmaffia tevékenységéről. Ez a tevékenység is azért elevenedett meg, mert nincsen elegendő számú szociális lakás. Szociális lakás az a lakás, amelyet a benne lakó nem tud fenntartani, ezért nem lehetett eladni a benne lakóknak sem, mert nem tudják fenntartani ezeket a lakásokat. Tehát itt
