Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1446 Az önkormányzati törvény módosításáról szóló javaslatom benyújtására az a felismerés vezetett, hogy a törvény a megyei jogú várossá történ ő nyilvánítás feltételeinek meghatározásával nem adott elegendő mérlegelési lehetőséget, nem biztosított elegendő mozgásteret az Országgyűlés számára. Például hazánk történelmi, kulturális vagy vallási tekintetben kiemelkedő fontosságú, nemzeti múltunk szi mbolikus jelentőségű városai közül néhány esetében hiába kezdeményeznék azt választott képviselői, az Országgyűlés nem ruházhatná fel őket a megtisztelő megyei jogú városi címmel, mert a lakosságszámuk nem haladja meg az ötvenezret. Megítélésem szerint meg felelőbb lenne egy olyan szabályozás, amely nemcsak a lakosságszám, hanem más, egy adott város jelentőségét és szerepét talán jobban kifejező szempont alapján is lehetővé tenné a megyei jogú várossá nyilvánítást. A javaslatomban megfogalmazott történelmi m últ és az országos jelentőség, tisztelt Országgyűlés, jól megfogható, ugyanakkor valamennyiünk számára is elegendő mozgásteret biztosító kategóriák a megyei jogú várossá nyilvánításhoz. A javaslat elfogadásával lehetővé válna, hogy nemzetünk történelmének büszkeségét jelentő városaink a helyi önkormányzatok rendszerében is méltó helyre kerüljenek. Különösen jól alátámasztja az általam elmondottak indokoltságát az egyik legjelentősebb történelmi múlttal, egyházi és vallási jelentőséggel rendelkező városunk, Esztergom példája. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Esztergom egyike legősibb városainknak, hiszen állnak még olyan falai, amelyek a magyar államalapítás emlékeit őrzik. Esztergom volt a születő magyar királyság első fővárosa, szent királyunk, Ist ván koronázó helye, Bakócz Tamás idején Buda mellett hazánk reneszánsz kulturális és művészeti centruma, a törökök ellen vívott harcunk egyik jelentős végvára, melynek ostromakor kapott halálos sebet a kor nagy költője, Balassi Bálint. Páratlan idegenforga lmi nevezetességű hely, iskolaváros, amely ma is sajátos földrajzi és regionális jelentőséggel rendelkezik. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Esztergom a nemzetünk történelmében oly meghatározó szerepet játszó magyar katolikus egyház köz pontja is egyúttal. Azé az egyházé, amelynek történelme oly szorosan egybefonódott hazánk ezeréves államiságával, és amely olyan egyházi nagyságokat adott a nemzetnek, mint a már említett Bakócz Tamás vagy Vitéz János, Pázmány Péter, Rónai Sándor, Vaszary Kolos vagy éppen Mindszenty József. De Esztergom a magyar művelődés és a magyar művészet forrása is, a történelem, a hazai irodalom kezdeti kiinduló pontja. A második világháborút megelőzően Esztergom híre és jelentősége irigyelt volt az egész országban. H azánk lakosai nemzetünk történelmének szimbólumaként tekintettek Esztergomra. Műemlékekben és műkincsekben Budapest után talán ma is leggazdagabb városunk. Múzeumai, levéltárai, gyűjteményei, irodalmi emlékei a végbement pusztulás ellenére is lenyűgözik az embert. Úgy hiszem, a város történelmi múltjának és jelentőségének óriásiságát elég csak néhány, még most is működő köz- és egyházi intézmény felsorolásával alátámasztani. (12.30) Az európai ritkaságnak számító Keresztény Múzeum vagy a főszékesegyhá zi kincstár, a prímási és a káptalani levéltár, a garamszentbenedeki bencés konvent levéltára, a Balassa Múzeum, a Babits Emlékház és Múzeum. Esztergom ezen több évszázadon át tartó sajátos szerepét és jelentőségét a negyvenes évek végétől a kommunista pár t hatalomátvételét, a Mindszentypert követően érte végzetes és - mára úgy néz ki - helyrehozhatatlan csapás, és talán nem is véletlenül. A szocializmus évtizedei alatt a város hagyományos, Magyarországon betöltött szerepe egyre inkább elhalványult, és jel entősége az elsivárosító politika hatására fokozatosan eltűnt. Egyszerű kisvárossá degradálták, és az évtizedes, a kisvárosokat sújtó gyakorlatnak megfelelően, infrastruktúráját lezüllesztették, fejlesztését pedig elhanyagolták.
