Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Jaroslav Zverina, a cseh parlament integrációs bizottságának elnöke és kísérete köszöntése - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP):
1381 Magyari Zoltán lehetett talán. Hirtelen az jutott az eszembe, képviselő úr, hogy amik or a zenészek játszottak, a karmesternek mondták, mindegy, maga csak vezényeljen, mi úgyis játsszuk a művet. Megadom a szót két percre Nyitray András képviselő úrnak. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én elnök úr felszólítását telje s mértékben elfogadom, és a módosító javaslathoz fogok hozzászólni, amúgy is ezt tettem volna. Többek között a Bauer Tamás által fémjelzett módosító javaslathoz kívánnék hozzászólni annyiban, hogy ebből a javaslatból kitűnik az, ami egyébként több ellenzék i képviselőtársunk felszólalásából is kitűnik, hogy itt valami alapvető tévedés van. Ezt olyan személytől, aki nem volt a bizottság tagja, egyszerűen vehetem tájékozatlanságnak is, aki viszont a bizottság tagja volt, attól ez csak tudatos félremagyarázás é s ferdítés lehet, hiszen itt abból indult ki tisztelt képviselőtársam, mintha a bizottságnak az lett volna az egyetlen és kizárólagos feladata, hogy egy bizonyos bejelentés valóságtartalmát tételesen bizonyítsa vagy cáfolja. Kedves Képviselőtársam! Ez téve dés! A bizottságnak nem ez volt a feladata. A bizottságnak ennél sokkal átfogóbb, sokkal kiterjedtebb feladata volt, általában is vizsgálódott. Ha úgy tetszik, ez a bejelentés egy momentum volt azon sok momentum közül, amelyek mind azt megelőzően, hogy a v izsgálat elkezdődött, mind azt követően - a bizottság konkrét munkája - a tudomásunkra jutott. A vizsgálati jelentés egy pillanatig sem készült azzal a tudattal, azzal a célzattal, hogy ezt magyarázza, mert nem ez volt a feladata. Ajánlom képviselőtársamna k, hogy szíveskedjék elolvasni a bizottsági jelentés második oldalán a vizsgálóbizottság létrehozásáról, a bizottság feladatairól szóló második bekezdést, s abban nem talál egy szó utalást sem az ön által felvetettre, a módosító javaslatban szereplőre. Err e kihegyezni, ezt forszírozni, egyszerűen botorság, hogy finoman fejezzem ki magam. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Atyánszky György képviselő úrnak, Fü ggetlen Kisgazdapárt. ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én úgy gondolom, hogy nem mondtam valótlant, kedves Bauer úr, amikor azt mondtam, hogy most már szócséplés folyik. Ha emlékszünk arra - és a bizottság tagja i emlékeznek , hogy megjelentek azok a volt tisztek, akik ott vallották az egész megfigyelési történetet. Való igaz, hogy sok dolog ezek közül később nem bizonyosodott be, de ami bebizonyított dolog volt, az ott mind konkrétan elhangzott. Nem egy bizottsá gi ülésen ültem Keleti és Nikolits képviselőtársammal. Ezt számtalanszor el is mondtam, kedves képviselőtársaim, a különböző sajtókban, médiákban, hiszen ott nekünk mondták, mindannyiunknak, ismerték be, hogy volt felkérés, létezett, és volt megfigyelés. A z megint a mi szerencsétlenségünk, hogy azt a koronatanút, aki ezt az egész dolgot bizonyította volna, azt a mai napig nem láttuk, hiszen valaki elintézte, vagy el tudta intézni, hogy ne jelenjen meg. De ezzel már nem kívánok foglalkozni. Az viszont igenis érdekesebb, amit Nikolits képviselőtársam az előbb itt felvetett, és igenis összefüggésben van ezzel a beadvánnyal, hogy azt mondta, hogy 1990től 1994ig hétszázvalahány megfigyelés volt. '9498ig ezek az emberek, akik ezt az előző ciklusban végezték, mit csináltak? Költői kérdés csupán, nem érdekel. Megmondom őszintén, én annak örülök, és azt hangoztattam, ha másra nem, arra nagyon jó volt a miniszterelnök úr bejelentése, hogy én úgy gondolom, egyszer s mindenkorra odafigyelt erre az egész társadalom, a választópolgárok, és ők saját magukban fogalmazzák meg, hogy ezt elhiszik vagy nem hiszik el. Viszont én úgy gondolom, hogy nem mi félemlítettük meg az embereket, s nem
