Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Jaroslav Zverina, a cseh parlament integrációs bizottságának elnöke és kísérete köszöntése - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP):
1369 bizottság a bizonyítékokat. Mit ír a módosító javaslatunk? "...és mindig vannak dokumentumai." Tehát voltak a miniszterelnök úrnak dokumentumai. Tovább hogyan f ogalmazunk? "Ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra." (14.50) Csak az emlékezet felfrissítéséért: amikor kiderült, hogy a miniszterelnök úr készül majdan a dokumentumait átadni a bizottsá gnak - mert megvannak a dokumentumok, de csak ennek a bizottságnak fogja átadni , akkor a Magyar Szocialista Párt frakciójának vezetése levélben kérte a miniszterelnök urat, hogy szíveskedjen ezen dokumentumokat nyilvánosságra hozni. Ez a levél egybeesett a dokumentumok átadásának időpontjával, s a miniszterelnök úr példás gyorsasággal, egy nap elteltével válaszolt a levélre Kovács László frakcióvezetőnek. Azt válaszolta: "Magam is egyetértek a nyilvánosságra hozatallal. Ennek egy feltételét szabom, hogy a z előző kormány időszakában a területért felelős miniszter - azaz a titkosszolgálatokat irányító miniszter - értsen vele egyet." Ez véletlenül személyesen én voltam. Én egy nap múlva - miután a frakcióvezető megkért rá, hogy ha egyetértek, akkor ezt a leve let adjam ki - a frakcióvezető felé ezt a levelet leírtam, átadtam. Tőle egy nappal később továbbment a levél. Tehát a mi részünkről teljesült az, amit a miniszterelnök úr kért. A dokumentumok mindennek ellenére a mai napig nem kerültek nyilvánosságra. A b izottság ugyan megkapta ezeket a dokumentumokat, behatóan tanulmányozta, ugyanakkor valami okból kifolyólag ezek a dokumentumok nem kerülhettek a nyilvánosság elé. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, tisztelt Országgyűlés, hogy ezeknek a bizonyítékoknak j ó része - és pontosan az a része, amelyik vérmérséklet és hovatartozás tekintetéből esetleg titkosnak vagy nem titkosnak minősíthető - került nyilvánosságra abban a bizonyos Jusztügyben, ami megint csak fölkeverte az ország közvéleményét. Ha ezeket a bizo nyítékokat akkor a szükséges eljárások lefolytatásával - amely eljárások ismertek, hogyan lehet egy titkos dokumentumot nyilvánosságra hozni - nyilvánosságra hozzák, meggyőződésem, hogy elkerülhettük volna a Jusztügyet. Mindenkinek jobb lett volna. De nem történt meg. Tisztelt Ház! Itt most fölsoroltam és egymás mellé tettem azokat az elemeket, amelyekre módosító javaslatunk első pontja épül. Miről szól a 2. pont? A 2. pont úgy fogalmaz: "Abban az esetben, amikor a miniszterelnök nem mond igazat - mint a m egfigyelési ügyben , az Országgyűlés úgy határoz, hogy az 1. pont lép életbe". Ez valóban - belátom - azoknak, akik az ügyet nem ismerik és nem követték ily mélységig figyelemmel, mint azok az országgyűlési képviselők, akik a vizsgálóbizottságban részt ve ttek, hát enyhén szólva furcsának tűnhet. Pedig nem az! Ugyanis mi az általános vitában, a bizottsági munkában és minden lehetséges fórumon tényekkel alátámasztva bizonyítottuk és mindenki számára megpróbáltuk világossá, egyértelművé tenni, hogy nincsenek olyan bizonyítékok, nem voltak olyan meghallgatási elemek, amelyek arra utalnak, hogy a miniszterelnök úr állítása augusztus 25én '98ban igaz lett volna. Ha tehát azok nem igazak, akkor változatlanul érvényben van az a három elem az 1. pontból, amit az e lőbb részletesen boncolgattam. Különösen az, hogy hozzuk már nyilvánosságra ezeket a bizonyítékokat, hogy országvilág láthassa, mire támaszkodott ez a bejelentés. Azt is hozzá kell tennem még utólag, hogy azok a bizonyítékok, amelyek április 30án átadásr a kerültek, nem voltak 1998. augusztus 25én a miniszterelnök úr birtokában. Végül a harmadik elemről. Mit mond a 3. pont? "Az Országgyűlés többsége köszönetét fejezi ki Kosztolányi Dénes bizottsági elnök úrnak felfedezéséért: abszolút igazság az, amelyet a parlament többsége megszavaz, ez érvényes a bizottsági munkára is."
