Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
1355 beépült a rendszer f enntartásába. Nagyon nehéz megkövetelni azoktól az orvosoktól, fiatal és idősebb orvosoktól, akiknek 30405060 ezer forintos bruttó fizetésük van. Ugyanakkor a mi társadalmunkban, ahogy az a munkaanyagban is előterjesztésre került, látható, hogy a hasonl ó képzettségű emberek között óriási különbségek vannak a jövedelmek tekintetében. Most nem beszélek a versenyzónáról, a piaci zónáról, ott egyértelmű a különbség, de egy orvos 3545 ezer forintos, egy kezdő bíró pedig 160 ezer forint feletti fizetéssel kez d. Valahol ezt az egész rendszert láthatóvá kell tenni. TuriKovács képviselőtársam erről beszélt, tehát a kormánypárti frakciók részéről nem maradt ki ennek a megvilágítása. Az egész orvostársadalom is rendkívül fontosnak tartja ezt a kérdést; és bár arró l lehetne beszélni, hogy a jól megfizetett egészségügyi dolgozók közül ki az az etikátlan, aki kikényszeríti magának a hálapénzt, bár ott tartanánk már, hogy számon lehetne ezt kérni ezektől az emberektől! Visszatérve az eredeti felszólalásomra: Sok minden kimaradt még ebből az óriási anyagból, mert az egészségügyről hetekighónapokig lehetne vitatkozni, de végre egy nagyon kellemes színfoltot lehetett találni a munkaanyagban a házi ápolásról. Most nem az otthoni szakápolásról, hanem a házi ápolás megteremt éséről beszélek, mert főleg a falvakban, városokban két, egymástól teljesen elkülönült rendszer volt: volt a háziorvos a házi ápolónővel, és voltak az úgynevezett szociális gondozónők, akik megmosták a rászorult, egyedül élő beteg haját, ha kellett, bevásá roltak, mostak rá. Ezt a rendszert a jelen elképzelések szerint egy orvosi vezetéssel együtt lehetne működtetni, ahol a házi ápolónőnek csak a szakmai munka, tehát az infúzió esetleges bekötése, felügyelete, a gyógyszerezés lenne a feladata, míg a szociáli s gondozónő csinálná az eddigi munkáját, de az orvos és a szociális gondozóintézet által közösen kijelölt betegeknél. Ennek a megteremtése egy akkora igény kielégítését jelentené... - és ennek a beindulása a hatásfok több száz százalékkal való javítását je lentené. Azokról a dolgokról szeretnék még néhány gondolatot mondani, amelyek a munkaprogramból kimaradtak, vagy nem kaptak teljes súlyt benne, nem olyat, mint ahogy én elképzeltem. Itt a közegészségügy, a népegészségügy állapotáról szeretnék néhány szót m ondani. Amikor az egészségügyi rendszer fejlesztéséről gondolkodunk, beszélünk, tervezünk, akkor a népegészségügyi, népesedéspolitikai célokból kell kiindulni. A közvetlen népegészségügyi, népesedéspolitikai prioritások, célok indikátorokkal mérhető, követ hető célkitűzést jelentenek. Ebben az összefüggésben alárendeltebb szerepet játszanak a korábbi évtizedekből ismert közvetett célok és az úgynevezett mennyiségi mutatók: ilyen az ágyszám, a létszám, a teljesítménymutató. Ezért fel kell hívni a figyelmet ar ra, hogy ezeket a célkitűzéseket két kormányhatározat: a távlati népesedéspolitika alapelveiről és a hosszú távú egészségpolitikai alapelvekről szóló már '94ben megfogalmazta. Ez a két kormányhatározat, azt hiszem, ma is modern, betartandó feladatokat tar talmaz, amelyekről megfeledkezni nem szabad. Ha az Egészségügyi Minisztérium fejlesztési programjának célkitűzéseit az előzőekben ismertetett szempontok alapján olvassuk, akkor az a hiányérzetünk támad, hogy gyakorlatilag sem a népesedéspolitika, sem a nép egészségügy céljaira nem építenek ezek az elképzelések, holott a praxisprivatizációval egyidejűleg felmerült már a dotált, racionális gyógyszerfelhasználás programja, ami a közvetlen népegészségügyi célokból levezethető, megvalósítható, követhető. Az előző ekben idézett kormányhatározatokban található népesedéspolitikai, népegészségügyi prioritások, célok kijelölése többéves adatfelvételi, elemzőkutató munkán alapszik. A modern egészségügyi rendszerek vezetési, szabályozási, informatikai háttere csak ilyen alapossággal építhető fel. A dolgozatban található várható igények, morbiditási, mortalitási viszonyok sem módszertanilag, sem tartalmilag nem alapozzák meg az egészségügy reformját. Ebből a szempontból például
