Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1353 versenyelemek megjelenésében, a kockázatközösség és az új forrásbevonás mértékében. Ki kell mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy tulajdonképpen ez a valódi feladat, ezekben a kérdésekben megegyezni. Anélkül, hogy a miniszter úrral konfrontálódnék, sajnos meg kell állapítanom, hogy e tekintetben a miniszteri expozé számomra adós maradt. És bár az SZDSZ megkísérelt egy programot felvázolni, legyünk őszinték, az SZDSZ vezérszónoka is adós ma radt azzal, hogy e mértékekről őszintén beszéljen, hogy mi az, amit e tekintetben gondol. A megegyezést eddig a kormány nem tudta létrehozni sem az ellenzékkel, sem a koalíción belül, és úgy ítélem meg, hogy a kormányon belül sem. Csak néhány példát szeret nék ide hozni. 1999 februárjában készült egy vaskos anyag, amelyet például a költségvetési bizottság is megtárgyalt, amely arról beszélt, hogy többbiztosítós rendszert kell megteremteni. Az anyagban volt egy ütemterv, hogy mi szerint akar haladni a kormán y. Ha aszerint haladt volna a kormány, akkor most jelenleg éppen a vitája lenne annak a törvényjavaslatnak, amelyet az megfogalmazott. 2000 februárjában kezünkben van a kormány által meg nem tárgyalt, de a minisztérium anyaga, amely azt mondja, hogy a magá nfinanszírozás arányának lényeges emelkedését nem lehet várni, és a közfinanszírozás dominanciáját fenn kell tartani. Kezünkben van az az anyag is, amely a PMben keletkezett, amely a tbalapok integrálódásáról beszél a központi költségvetésbe, és ismerjük a miniszterelnök úr államosító törekvéseit. Vagyis: közelít a kormány a biztosítási rendszer felszámolásához. Nos tehát, miközben változtatást akarunk, azért világosan kell látnunk, hogy ma nem érvényesül a társadalombiztosítási alapelv, vagyis a kockázat okat fedező összes költségnek és a járulékoknak az egyensúlya ma nem biztosított. De tisztelt képviselőtársaim, ez nem jelentheti azt, hogy akkor növelni kell a direkt állami beavatkozást! Mert azt egyre inkább láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy az állam bea vatkozási szándéka növekszik. Látva a kormány ez irányú szándékait, a változtatás kiinduló feltételeként megítélésem szerint rögzítenünk kell: hosszú távon érdekeltek vagyunk abban, hogy az egészségbiztosítási rendszer maradjon fenn. És ha ezt kimondjuk, a kkor ennek vannak következményei is: úgy kell a változtatást végrehajtani, hogy a biztosítási elv kiteljesedjen. Tisztelt Miniszter Úr! Nem mozoghatunk a felszínen. A változtatás megalapozásához nagyon sok mindent vizsgálnunk kell. Csak néhá ny elemre szeretném felhívni a figyelmet; természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a miniszter úr is tudja mindazokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak, de azért nem árt figyelmébe idézni. Megítélésem szerint tehát a változtatás megalapozásához m indenképpen komolyabban kell vizsgálni a valós betegforgalmi adatokat, a betegségek területi és annak gyógyítási területi megoszlását, a polgároknak az ellátórendszer igénybevételével kapcsolatos szokásait. Vizsgálni szükséges, mely területen növelhető erő teljesebben a járóbetegszakellátás érdekeltsége, elemezni kellene az egyes intézmények betegellátását. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Nem kinyilatkozásokra, hanem megalapozott elemző munkára van szükség. Csak erre a lapozva lehet reményünk arra, hogy sikerül kialakítanunk egy igazságos, korszerű szerkezetű ellátórendszert; az intézmények működésében egyértelművé válik a működtetési költségek taralma, a tulajdonosok szerepe; sikerül kiküszöbölni a finanszírozás hibáit, és pótcselekvésként nem kell minden problémát a kórházak vezetőire hárítani. Csak erre alapozva lehet reményünk arra, hogy a méltatlan jövedelmi viszonyokon érdemben sikerül változtatni, és tisztázhatóvá válik a magánfinanszírozás lehetséges szerepvállalá sa is. Azt gondolom, hogy ha valóban elindul a kormányzat azon az úton, amelyet most a Szocialista Párt képviselői egyhangúlag javasoltak, nevezetesen, hogy keresse a közmegegyezést az ellenzékkel is, a társadalommal is, az érintettekkel, a szakszervezetek kel, a kórházak vezetőivel, a gazdasági vezetőkkel, egyedül csak akkor lehet esélyünk arra, hogy a változtatásra kerül a hangsúly a talpon maradás helyett, és ez a változtatás tudja megteremteni a hosszú távú talpon maradást.
