Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JAKUS ZOLTÁN (MSZP):
1344 Kérdés, hogy a kormány a privatizációt célként jelölie meg, vagy eszköznek tartja az egészségpolitikai céljai elérésében. Segítie a szerkezetátalakít ást, költségérzékenyebb lesze, javítjae az ellátás minőségét? Milyen privatizált szakellátást kapunk? Maga a járóbetegszakellátás kifejezés - amely mögött elég sokrétű tevékenység van, például konzílium, szakvélemény adása, szakellátás, maga a szakorvos kezelie a beteget, szakgondozás - az egyes betegségcsoportokra vonatkozik, más megközelítésben diagnosztikus vagy klinikai szakmákról van szó. Önálló szakorvos külön rendelőben vagy önálló szakrendelőben, kórházrendelőintézeti egységben folytatjae tevé kenységét, vagy a kórház szakambulanciáján? A fentiekből következik, hogy a járóbetegszakellátás elég összetett fogalom, nem kezelhető egységesen, és nem lehet általában a járóbetegszakellátás privatizációjáról beszélni. Sok gondot okoz a tulajdon kérdés e is, akár a műszereket, az infrastruktúrát nézzük, akár az épületet. Önkormányzati vagy állami tulajdonban vannake a rendelők, illetve a szakambulanciák? Mivel érvényben van a minimumfeltételekről szóló rendelet, teljesen más értékekről van szó egy audio lógiai állomás és egy sebészeti szakrendelés vonatkozásában. Milyen állapotban van a műszerpark? A valós érték mennyi? Nem a könyv szerinti. A rendelők, műszerek átadása térítésmentesen történike, úgynevezett funkcionális privatizációról lesze szó, vagy valós privatizációról? Kérdés, hogy az új vállalkozó tulajdonosok meg tudnake felelni majd a tulajdonosi kötelezettségeiknek. A privatizáció ugyan javíthatja az ellátás hatékonyságát, jobban gazdálkodhatnak, de a szolgáltatás inkább drágább lesz, mint olc sóbb. A privatizált területeken a bérek magasabbak, és az amortizációs költségeket is valamikor csak el kell számolni majd. Az egynapos sebészet bevezetésével ugyan ágyszámot ki lehet váltani, de nagy eszközigényű és speciális technológiát igényel. Bevezet ését ki finanszírozza majd? Egyegy infúzió beadása, a beteg megfigyelése hely- és időigényes. A jelenlegi szakrendelők alapterülete erre nem alkalmas, és helyük sincs erre; nem beszélve arról, hogy a finanszírozás, különösen a tumoros betegeknél egyegy i nfúzió beadása elég költséges dolognak tetszik. Mi is próbálkoztunk vele, de sajnos abba kellett hagynunk. Egyes tevékenységek esetében még az anyag árát sem fedezik a pontértékek alapján megkapott összegek. A klinikai szakmák közül ott privatizálnak majd elsősorban, ahol a rendelés rentábilis, ugyanakkor a diagnosztikai vagy egyes kis szakmák ellehetetlenülnek, holott az egészségügyi szolgáltatás egyben közellátás is, ahol az elérhetőséget, a hozzáférést biztosítani kell. Történteke olyan modellkísérletek , felmérések, hogy bizonyos lakosságszámra szakmánként mennyi szakorvosi óra jut? Enélkül kapacitás lekötése a pénztárak részéről lehetetlen, illetve a területi aránytalanságok megmaradnak. Szükséges lenne a kapacitások pontosítása, a tényleges és valós ig ényekhez igazítása. Meghatározandó a területi szakellátási kötelezettség fogalma és használata a gyakorlatban. A szakellátásban nem léteznek szakmai protokollok, ami nemcsak a munkavégzéshez, de a számonkéréshez is elengedhetetlen, ugyanis szakmai ellenőrz és jelen pillanatban nemigen folyik a járóbetegellátásban. Bizonyos értelemben úgy tűnik, a kormányon belül szekértáborok harca folyik, mert az egészségügyi szerkezetátalakítással, finanszírozással foglalkozik az Egészségügyi Minisztérium, a Pénzügyminisz térium, a Gazdasági Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, az OEP is, és a sajtóban megjelenő nyilatkozatok nem egy irányba mutatnak. (12.40) Mit várhatnak a szakorvosok ettől a törvénytől? A rendelések 40 százaléka ellehetetlenül az elégtelen f inanszírozás miatt. Az amortizáció bekerüle a finanszírozásba? Mi lesz a forgórendszerben dolgozó kórházi szakorvosokkal? Nem fordítjae szembe egymással a privatizáció a szakrendelések orvosait a kórházi orvosokkal, mint a házi orvosokat az összes többi orvossal? Ezekre a kérdésekre akkor lehetne válaszolni, ha lenne egységes koncepciója a szerkezetátalakításnak. Sajnos, erről a koncepcióról semmit nem tudunk.
