Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP):
1340 mindannyiunknak, akik tehetünk valamit a magyar egészségügy megreformálásáért. Azóta sajnos nagyon sok minden történt, amit magam nagyon nehezen élek meg. (12.20) A parlamenti vitákat hallgató polgároknak egyre inkább úgy tűnik, mintha fontosabb lenne az egymás lejáratása, minden eredményt magunknak, minden hibát a másiknak tulajdonítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Harmadik ciklusát éli a demokratikus parlament. Tisztelettel kérem valamilyen objektivitással megnézni, h ogy mi történt az elmúlt tíz évben. A reformfolyamatok elindultak már az első ciklusban, és azóta is folytatódnak különböző intenzitással. Minden eddigi kormánypárt magába nézhet, és saját lelkiismerete szerint értékelheti, mit tehet annak érdekében, hogy ne csak a retorika szintjén folytatódjon a reform. Az alapellátás reformjával kezdte a polgári kormány az egészségügy átalakítását, és a sajtónyilatkozatok alapján a működési jog megalkotásának sikertörténetével a kormányprogram idevonatkozó fejezete kipip álható. A jelentőségénél nagyobb parlamenti üggyé vált törvény vitáját nem kívánom feleleveníteni, csak a következményekről szeretnék néhány mondatot elmondani. Az alapellátás orvosai, politikai elkötelezettségtől függetlenül nagyon várták a törvény megalk otását, s egy összejövetelen viharos ünneplésben részesítették a miniszterelnök urat a praxisjog megteremtése után. Közben jött a finanszírozási rendelet módosításának hideg zuhanya, a pontszámok szerinti kifizetés jelentkezéshez kötése. Azóta egyre többen jönnek rá, hogy látszatintézkedésről van szó. A kormány programjában az szerepel: "A kormány folytatja az alapellátás fejlesztését, melyet stratégiai fontosságúnak tekint. A háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja, és az ellátásért felelőssé teszi." Az előkészítetlen, célnak és nem eszköznek tekintett privatizációs részintézkedés a felemás megoldás miatt csalódást okozott azoknak az orvosoknak, akik a helyzetük gyökeres megváltoztatását várták a törvénytől. Az MSZP változatlanul támogatja az a lapellátás privatizálási folyamatát. Fenntartásai ugyanazok, mint a gyakorló orvosoké: miből fogják működtetni a praxist? Tapasztalataikban az OEP által utalt pénzek csökkenését, a fenntarthatóság bizonytalanságát érzékelik. Kiszámíthatatlannak tartják az önkormányzatok további szerepvállalását a fejlesztésekben. A tárca kezdeti ígéretei után most szembesülnek azzal, hogy az ágazatnak ebben a ciklusban sem sikerült a kiemeltek közé kerülni, és a költségvetésben a prognosztizált infláció felét sem éri el a p raxispénz növekedése, holott az elmúlt nyáron még az ágazat 23 százalékos finanszírozásnövekedéséről szóltak a nyilatkozatok. Természetesen a közvéleményt arról tájékoztatta a kormányoldal, hogy az ellenzék hiúsította meg a tervezett privatizációt a kéthar mados támogatás megtagadásával. Az államtitkár úr is erről beszélt az előbb. Emlékeztetni szeretném kritikusainkat, hogy az általunk javasolt hatpárti egyeztetés során felajánlottuk az együttműködést, de a kormány kiérlelt javaslata helyett hevenyészett eg yéni módosító indítványként jelent meg az ellátási kötelezettség és a vagyon átadása. Tárgyalási javaslatunkat azzal utasították el, hogy mindenről konzultálhatunk, csak a hatálybalépésről nem; január 1jén ebből törvény lesz. Ha nem is akkor, de rövidesen utána az lett, de milyen? Alkotmányossági aggályainkat a kisebbik kormánypárt felkészült képviselője is megfogalmazta. Nagy kár, hogy módosító javaslatait az aktuálpolitika oltárán fel kellett áldozni. Tisztelt Ház! Az az érv, hogy meg kell tenni az első lépést, még ha ez kis lépés is, vitatható. Úgy lépni, hogy nem tudom, hova lépek, és a következő lépésem esetleg kényszerpályára visz, nem biztos, hogy összeegyeztethető a szakmát képviselő miniszteri szándékkal. Ha az elmúlt két év sajtónyilatkozatait elő vesszük, szomorúan kell az alapellátásban dolgozókkal együtt megállapítani, hogy valamilyen erők politikai elképzelése nem egyezik a kezdeti, nagyon szimpatikus törekvésekkel. Úgy gondolom, hogy az alapkérdés nem kerülhető meg: az eddig szinte mindig felté teles módban fogalmazott változtatások javítjáke az ellátás minőségét? A jelen formában biztosan nem, mert a nemzeti ajándék legfeljebb a visszavonuló kollégáknak jelenthet
