Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
1337 kétharmados önkormányzati törvény, amelynek a módosítását beterjesztettük a Ház elé - nem szavazták meg. Ismételten kérem önöket: akár térjünk vissza erre is, módosítsuk akár még egyszer ezt a törvényjavaslatot, nyúlju nk hozzá azokhoz a kétharmados részekhez, amelyek miatt - mi is tudjuk - biceg a törvény. De azért biceg, mert nem tetszettek hozzájárulni ahhoz, hogy két lábon járhasson erőteljesen. (Dr. Vojnik Mária: Nem is volt ilyen előterjesztés!) Képviselő asszony, tanulmányozza a Magyar Országgyűlés jegyzőkönyvének a megfelelő, idevonatkozó részeit, tanulmányozza azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselők módosításként beterjesztettek, és azt is, hogy milyen gombot nyomott ön, amikor a kétharmados részről szavazo tt! (Dr. Vojnik Mária: Nem volt ilyen előterjesztés!) Engedjék meg, hogy nagyon röviden - mert egy picit gyorsabbnak sikerült lennem, mint akartam - két mondatot szóljak szűkebb szakterületemről, a fogászatról. Megint nem visszafelé szeretnék mutogatni, cs ak az a lórúgás, amely a magyar lakosság száját és fogait érte '96 környékén, egész egyszerűen fogelvesztéseket eredményezett, fizikailag. A fogászatban egy fog megtartása, a rágóképesség, funkció helyreállítása nagyon nagy költség. A fájdalomcsillapításn ak van egy roppant egyszerű módja: ha a fogat eltávolítják. Ezeket a fogakat a szakma - a legjobb akarata ellenére, a betegek kérésére, akik elmondták, hogy anyagi okok miatt nem vállalják a kezelést - eltávolította. Nagyon, de nagyon rossz érzés ilyen bea vatkozást végeznie egy orvosnak, de ezt a fájdalomcsillapítás miatt, mivel a beteg más lehetőséget nem vállalt, mert nem volt hozzá megfelelő anyagi tehetsége, a szakma, síró szemmel, elvégezte. Jelen pillanatban ránk vár az a feladat, hogy azt a foghiányt , azt a fogatlanságot, amit létrehoztak, pótoljuk. Konszenzus ide, konszenzus oda, azok a fogak elvesztek. Ha megpróbáljuk tételesen végignézni, milyen lehetőségünk van a fogászat területén, akkor azt lehet mondani: a legfontosabb, tűzoltó lépéseket megtet tük. A gyermekkorúaknak - akik körét kiterjesztettük olyan módon, hogy amíg iskolás korban vannak, amíg iskolába járnak, és ez nyilván a középiskola végét jelenti - megoldottuk a fogászati ellátását, a fogpótlását is. Valamilyen szinten viselhető a nyugdíj asréteg vonatkozásában a legegyszerűbb és legolcsóbb rágófunkcióhelyreállító kezelés, ez valamilyen szinten elviselhető határon van. Ugyanakkor elviselhetetlen a fogpótlási kezelések költsége az aktív vagy felnőttkorban lévő, pontosabban 19 és 60 közöttie knek, különösen akkor, ha magas esztétikai igényt kielégítő, modern anyagokkal szeretnénk pótoltatni - ezen a területen valamifajta továbblépésre lesz szükségünk. (12.10) Engedjék meg, hogy még utoljára egy olyan kérdésről beszéljek, amely szintén a fogász athoz kapcsolódik. Nemcsak a fogakat vesztettük el, hanem egy olyan rendszert, egy olyan hálózatot is elvesztettünk, amely a gyerekeink fogainak az épen maradását szolgálta; ez a rendszer gyakorlatilag 1996ban szinte teljes egészében felbomlott. Ezt a ren dszert újrateremtjük, ez folyamatban van, hiszen ez a fogászati betegségek megelőzését szolgálja, ami, innen is elmondhatom, egy roppant egyszerű dolog: megfelelő időben, jó eszközzel, megfelelő gyakorisággal fogat kell mosni - ez a kulcs, ez a trükk. Ezt a gyerekeinknek lehet megtanítani, időben, amikor belső igényükké válhat, úgyhogy ebben az irányban mindent megteszünk. Egyéb területeken olyan nagy a lemaradás, akkora károkat okozott az elmúlt időszak, hogy csak tűzoltásra van lehetőségünk. Engedjék meg, hogy még három olyan területről beszéljek, amit programszerűen kell végrehajtanunk, és ez a három nagy terület, amelyeket már említett, sőt talán még kérésként is megfogalmazott a Fideszfrakció a kormányzat irányába, a két legnagyobb halálok: az egyik a szív- és keringési betegségek, a másik a daganatos betegségek megelőzése. És itt arra kell felhívni a figyelmet, hogy önmagában az egészségügy nem vállalkozhat csak egyedül ennek az egésznek a megelőzésére, de egy program generálására, gerjesztésére, egy o lyan szemlélet kialakítására az országban, amellyel ez megelőzhető, arra vállalkozhat, és vállalkoznia is kell. És legvégül hívom fel a figyelmüket egy nagy népesedési problémánkra, tudjuk, hogy milyen a demográfiai helyzetünk. Van egy népbetegség, amelyrő l nagyon keveset beszélünk, sokan
