Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1316 számunkra. Hazai és külföldi statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a 200400 ágylétszámú k órházak sokkal életképesebbek, lényegesen kisebb költséggel dolgoznak, mint a nagyméretű kórházak. A munkaanyagban is megjelenik, hogy a hatékonyság kikényszerítése a kiemelt körbe tartozó ellátók esetében nem biztosítható. A verseny lehetősége minimális, minden ellátó védett piaccal rendelkezik. Tehát a lefektetett nagy kórházcentrikus szemlélet sem politikai, sem gazdaságossági szempontból nem felel meg az egészségpolitikai célkitűzéseknek. Néhány gondolatot szentelnék még az ellátási szintek racionalitás a című fejezetnek. Egyetértek azzal, hogy ma a betegellátás szükségtelenül a kórházakban kerül kielégítésre. A jelen finanszírozási rend a kórházakat mind nagyobb teljesítmény elérésére sarkallja. Így a kórházak által működtetett járóbetegszakellátás, sőt a kórházi orvosok által működtetett magánorvosi szakrendelések sem törekednek definitív, olcsóbb ellátásra, hanem a drágább, a kórházi ellátás felé terelik a betegek tömegeit. Ezzel kettős hatást érnek el: jelentősen drágítják az ellátást, másrészt a bete gekben erősítik a tudatot, hogy bajukra csak a drága kórházakban találhatnak gyógyírt. Ez a folyamat öngerjesztővé válik, fokozza a drága ellátás felé irányuló igényeket, amelyeket a költségvetés nem képes a felfokozott igényeknek megfelelően kielégíteni. Ez a kielégítetlenség politikai tényezővé válik, és akadályozza a reformok életbe lépését. A megoldás egyik fontos iránya lehet, hogy segítjük a járóbetegszakellátás és a háziorvosi praxisok praxisközösséggé való összeolvadásának lehetőségét. Így elérhető lenne, hogy a kórháztól független praxisközösségek képesek legyenek a definitív ellátásra, és a betegáramlás irányán fordítani tudjanak. Ha ez legalább részben sikerül, megszűnik az öngerjesztő költségrobbanás, és az elégedetlenség megszűnik politikai tén yezőként működni. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni, hogy a jó reformok megvalósítása csak minden parlamenti párt együttműködésével valósítható meg. Könnyebb lenne a szerkezetátalakítást jó kétharmados törvények segítségé vel végrehajtani. Köszönöm figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót TuriKovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TURIKOVÁCS BÉLA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Az idő rövidségére való tekintettel, azt hiszem, csak címszavakban lehet hozzászólni a hátra lévő hét percben ehhez a nagyon fontos kérdéshez. Egy kedves orvos barátom, akit feltehetően önök is ismernek, azt találta mondani, hogy az egészs égügy az a terület, amelyhez mindenki ért. Én azt mondanám, hogy az egészségügy az a terület, amelyhez csak kevesen értenek, de mindenkit érint. Úgy gondolom, hogy valahol a reform elhúzódásába - abba, hogy a reformnak még a kezdeti vonalai is csak nehezen bontakoznak, annál kevésbé látszik annak a vége - valahol belejátszik az a fajta helyzet, hogy ennek mind objektív, mind szubjektív feltételei, úgy tűnik, nagyon nehezen teremthetők meg. Az egészségügyi szolgáltatás ugyanis, minden ellenkező híresztelésse l szemben egy olyan egység, amelyben a szolgáltatások egymásra épülnek. Ezek az egymásra épült szolgáltatások azt jelentik, hogy ha az egységből bizonyos részek, akár előnyök, akár hátrányok tekintetében megjelennek oly módon, hogy akár az orvostársadalom, akár a beteg előtt nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos preferenciák egyegy területet próbálnak előtérbe helyezni, ez azt jelenti, hogy az egész reform és az egész reform mozgása szenved hátrányt. Mire gondolok? Arról van szó, hogy az alapellátás, a járóbe tegszolgáltatás, a fekvőbetegellátó szolgáltatás, a mentés, illetve a betegszállítás egységét megbontani, nézetem szerint, nem lehet. Ha ebből valamely terület kiemelésre kerül, és ez a kiemelés azt jelenti, hogy nemcsak a beteg érzékeli ezt a fajta vált ozást, hanem, mondjuk, az orvostársadalom is, akkor ez a fajta ellenállás nemhogy megnő, hanem leküzdhetetlenné válik. A reformnak tehát az én nézetem szerint olyan egységként
